Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mentálhigiénés és pszichopatológiai megközelítések

2010.03.18

Egészségi ismeretek a szociális munkában II.

 

Mentálhigiénés és pszichopatológiai megközelítések

 

A mentálhigiéné nemcsak a pszichés megbetegedések és magatartászavarok megelőzése, hanem lelki egészségvédelem is.

Megelőzés szempontjából azok az intézkedések lényegesek, melyek az emberi személyiséget és a közösségi kapcsolatot:

 - erősebbé

 - fejlettebbé

 - magasabb szervezettségűvé teszik.

 

A mentálhigiéné területei:

A pszichés betegségek kezelésének hatékonysága – terápiák – másodlagos, harmadlagos prevenció.

A rehabilitáció hatékonysága.

A lelki funkciók szempontjából fogyatékosok, károsodottak, adaptációképtelenek rehabilitációja, ellátása.

A magyar önpusztító (öngyilkosság, alkoholizmus, izolációs hajlam) magatartás mellett fontos lenne még foglalkozni:

    - a magas mortalitási viszonyok megváltoztatásával (érrendszeri és daganatos megbetegedések okaival).

    - a társadalom értékorientációjának fejlesztésével.

    - az interperszonális kultúra fejlesztésével (altruizmus, másság, tolerancia, kölcsönös tisztelet, a fogyasztói értékek előretörése, anyagi teljesítménykényszer).

   

A mentálhigiéné orvosi, pszichológiai, szociológiai értelemben nagy területet ölel fel – több jelenséggel foglalkozhat – tehát komplex rendszer.

A fentiek értelmében elképzelhetetlen az összetett, koordinált, sokirányú szervezés az alábbi területeken:

 

Politikai szféra:

Önsegítő, érdekképviseleti csoportok, közösségi mozgalmak segítése:

- Idősek gondozása (Kréta)

-Kisebbségek és fogyatékosok integrációja.

-Társadalmi konfliktuskezelés mintái

-Emberi méltóság, emberi jogok biztosítása.

- 

Tudomány és kultúra

Mentálhigiénés programok fő kommunikációs eszközökben.

Művészek, írók bevonása a mentálhigiénés koncepciók kidolgozásába.

 

A nevelés

Társadalomlélektani és alkalmazott lélektani képzés elsősorban a pedagógusképzésben (szelekció, IQ-EQ)

Személyközi kommunikáció elvei, módszerei.

A humanisztikus pszichológia módszerei (Rogers, Maslow).

Önismereti, kommunikációs tréningek, relaxációs módszerek az iskolai nevelésben.

 

Családvédelem, családsegítés

Szociálpolitikai és adminisztratív módszerekkel.

Családi tanácsadás, családterápia.

Párválasztási, házassági, szexuális tanácsadás, szexuálterápia.

Válásokkal kapcsolatos segítség pl. mediáció.

 

 

Pszichológiai tanácsadás hálózatrendszere

Életproblémák, társadalmi helyzetek, életmeneti krízisek, egyéni nehézségek konzultációs lehetősége, ahol feszültségszabályozó pszichológiai technikák tanításával, önismereti csoportokkal találkozhatnak.

A fentiek, akár fizetett szolgáltatások keretében is.

 

Egészségügy és orvoslás

Korszerű alkalmazottlélektani ismeretek az orvosok és az egészségügyi szakmák képzésében (EQ)

Pszichoterápia, családterápia.

 

Speciális országos programok

Öngyilkosságmegelőzés

Alkoholizmus

Fiatalkori devianciák és viselkedészavarok

Drog abúzus és drogbetegségek.

A válás és a családi dezorganizáció terén.

 

Koncepció kidolgozását tudományos munkával kell kezdeni

Több terület kutatási eredményeinek koordinációja.

Koordinációs rendszer kidolgozása.

 

A normális és az abnormális fogalma

Az emberi viselkedéssel szemben felállított közösségi normák koronként, társadalmanként, kultúránként különböznek.

A mai nyugati kultúrák individuális személyiségűek  (korábban nem létezett ebben a formában), a keleti kultúrák közösségi személyiségűek – kollektivizmus.

A normától eltérő viselkedésmódok behatárolása – mit kezd a társadalom a megjelölt személyekkel? (pszichiátria, börtön stb.)

XIX.sz. elején a pszichiátriában megfogalmazzák a „kóros” személyiséget: az elmebetegségben, vagy gyengeelméjűségben nem szenvedő, ám szokatlan, nehezen befolyásolható, önmaguk és/vagy a környezetük számára szenvedést okozó viselkedésmódokat produkálnak.

Pszichopátia, majd pszichopátiák, mint főkategóriák – később szociopátia.

 

 

Ma inkább „személyiségzavarok” főkategóriák léteznek, a gyakran pejoratív kicsengésű „pszichopátia” kifejezést elhagyták

 

A pszichológia főbb irányzatai fejlődésével határozódtak meg a kórosnak minősülő viselkedésmódok, melyekbe az irányzatok terminológiái fontos szerepet játszottak (pl. Freud személyiségelmélete – pszichoneurózis).

A pszichoterápia fejlődésével folyamatosan fordult a szakemberek figyelme a neurotikusnál súlyosabb személyiségzavarok felé.

Ma személyiségzavar alatt: a szamélyiségvonások (azaz az egyénre jellemző észrevevési, gondolkodási, motivációs, érzelmi és viselkedési mintázatok) olyan rögzült és hajlíthatatlan kombinációját értjük, amely serdülőkortól, vagy fiatal felnőttkortól folyamatosan fennáll, jelentős mértékben zavarja az egyén alkalmazkodását, s önmaga és/vagy a környezete számára szubjektív szenvedést okoz.

 

Nem diagnosztizálható személyiségzavar:

Ha az alkalmazkodási problémák csak átmenetileg, pl. különleges stresszhatásra, vagy valamely betegség időszakos részjelenségeként jelennek meg.

Ha a maladaptív reakciók nem visszatérőek, merevek és hajlíthatatlanok.

Ha a szokványostól eltérő személyiségvonások nem vezetnek jelentékeny mértékű és legalább az egyik fél szubjektív szenvedésével kísért alkalmazkodási problémákhoz.

Ha a szenvedéssel járó alkalmazkodási konfliktus nem hozható specifikus összefüggésbe rögzült és hajlíthatatlan személyiségvonásokkal.

 

A személyiségzavarok legfontosabb jellemzői:

A kevésbé súlyos, neurotikus jellegű formáknál: szorongó, aggodalmaskodó, gátlásos, visszahúzódó viselkedés és az önérvényesítési nehézségek. Héttérben:magas belső követelmények, de tudatközelben negatív önértékelés (pl. hisztériás, vagy mai elnevezés szerint hisztrionikus neurózis, vagy kényszeres neurotikus személyiség /merev szabálytisztelet,szigorú morális elvárás a környezettől/.

A neurotikusnál súlyosabb személyiségzavaroknál:

     - látványos zavar a környezettel való kapcsolatban, saját szenvedéseit nem önmagának, hanem a külvilágnak tulajdonítja pl. depresszió esetén nem önvádaktól szenved, hanem attól, hogy úgy érzi, hogy a külvilág magára hagyta.

A nárcisztikus, borderline, antiszociális személyiségek nem valamilyen belső konfliktussal küzdenek, mint a neurotikus, hanem alapvető lelki készségek hiányával és a személyiség egészének integrálatlanságával. Deficitet mutatnak a feszültségtűrés, az érzelemszabályozás, az impulzuskontroll terén.

-hiányos lehet a belső élmények szimbolizálásának, tudatosításának a képessége és a mások belső élményeinek, szándékainak megértési képessége is.

hangulataik sok esetben változékonyak és szélsőségesek.

hosszú távú célok kialakításában nehézkesek, vagy képtelenek rá.

tudatos önképük, önértékelésük integrálatlan, irreális szélsőségek között változó, vagyis hamisan egyoldalú.

másokhoz való viszonyulásaik szélsőségesek és változékonyak – másokat is hajlamosak irreálisan tökéletesnek vagy különlegesnek, máskor értéktelennek vagy ellenségesnek, gonosznak érzékelni.

belső világuk sokszor önmaguk számára is alig elviselhető állandó szorongásforrás, az ebből adódó viselkedésük pedig környezetük számára is követhetetlen, rendkívül megterhelő, kezelhetetlen jelenségtömeg.

különösen súlyos alkalmazkodási zavart mutatnak az emberi együttérzésre és saját valódi érzéseik megélésére is képtelen, belső normákkal nem rendelkező, és minden külső normára fittyet hányó antiszociális személyiségek.

 

A személyiségzavarok osztályozása

Dimenzionális elv – valamely konkrét személyiségvonás mértéke, vagy két ellentétes, szélsőséges személyiségvonás közötti elhelyezkedés alapján egy kontinuum mentén. Pl.: extroverzió-introverzió, autonómia-dependencia stb.

Kategoriális elv – az előtérbe álló, csokorba szedett személyiségjellemzők szerint csoportosítják, kategorizálják a személyiségzavarokat oly módon, hogy a gyakran együtt járó személyiségvonások alapján prototípusokat képeznek.

A régebbi diagnosztikai rendszerek véglegesek és tekintélyalapúak voltak, valamely tekintély alkotásai. A mai, nemzetközileg használt diagnosztikai rendszerek – BNO, DSM – konszenzuális alapúak és nem véglegesek. Ezeket az osztályozási rendszereket nemzetközi szakembercsoportok megegyezéses alapon dolgozták ki és időről időre módosítják őket.

 

 

Magyarországon a statisztikai adatrögzítésnél a BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása), a klinikumban és a kutatásban inkább a DSM rendszert használják

A DSM-IV elnevezésű rendszer („Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve”) 10 körülhatárolt klinikai jelentőségű személyiségzavart nevez meg, valamint egy tizenegyediket a nem besorolható személyiségzavarok számára. Az egyes személyiségzavarok a megadott kritériumok bizonyos hányadának teljesülése esetén diagnosztizálhatók. Természetesen gyakran előfordul, hogy ugyanaz a személy több típusba is besorolható, vagy éppen egyikbe sem, habár egyértelműen lényeges zavarokat mutat.

A 10 személyiségtípust klinikai hasonlóságok (ill. számítógépes „clusteranalízis”) alapján 3 csoportba sorolják:

„A” csoport („excentrikus” személyiségek) – ide a pszichózisokhoz, azaz a súlyos elmebetegségekhez közel álló jellegzetességeket mutató, illetve különc viselkedésű személyiségtípusok tartoznak: a „szkizoid”, a „szkizotípiás” és a paranoid személyiségzavarok. Közös jellemzőjük az emberi kapcsolatoktól való visszahúzódás, távolságtartás.

„B” csoport („dramatikus” személyiségek): - az ide sorolt zavarok közös vonása a belső problémák interperszonális térben való látványos megnyilvánulása (szélsőséges érzelmi, indulati reakciók, kapcsolati konfliktusok, agresszív, önagresszív cselekmények, normasértő viselkedés). Ide tartoznak az „antiszociális”, a „borderline”, a „nárcisztikus” és a „hisztrionikus” személyiség.

„C” csoport („szorongó” személyiségek): - az alacsony önértékelésű, szorongó, a hagyományos elnevezés szerinti „neurotikus” személyek – az „elkerülő”, a „dependens”, a „kényszeres-rögeszmés” személyiségzavarok tartoznak ide.

A hagyományos felosztás szerint „A” és „B” csoport a „pszichopátiák” közé tartozik (kivéve a hisztrionikus, amely a neurózisok közé tartozott) , a „C” csoport a „neurotikus személyiségek”, vagy más szóval „pszichoneurózisok” közé.

Súlyossági szempontból a DSM rendszer a súlyosabb személyiségzavarok felől halad a kevésbé súlyosak felé.

 

A depressziós személyiségzavar

A DSM-IV-ben, sem a BNO-10-ben nem szerepel, mert nehezen különíthető el a krónikus enyhe depressziótól (disztímiától), de rendkívüli gyakorisága miatt fontos tárgyalni.

Jellemzői: önmagával szemben perfekcionista elvárások miatt állandó belső elégedetlenség – túlzott önkritika, önvádlás, pesszimizmus, negatív, kellemetlen eseményekre való beállítódás, örömképesség csökkenése.

Önkép és gondolkodás: negatív önértékelés, önképe strukturált, koherens, stabil, de negatív. Fő elhárítási formái az elfojtás és társmechanizmusai – nem projiciál. Gondolkodására a negatív információfeldolgozási stílus, a depressziós kognitív sémák jellemzőek – engem nem lehet szeretni – mottó. Tringer szerint a hiányokra való általános beállítódás és a jövő helyett a múltra irányuló figyelem a jellemző.

Kapcsolatok – visszahúzódó, gátlásos, előzékeny, másokkal szemben elfogadóbb, mint önmagával szemben. Az állandó örömtelenségével, pesszimizmusával, kritika iránti túlzott érzékenységével, kisugárzó belső feszültségeivel terheli a környezetét.

Társadalmi beilleszkedés:- megbízható, precíz munkavégzésre képesek, munkahelyi körülményekhez jól alkalmazkodnak. Kudarckerülő beállítódásuk és önbizalomhiányuk nehezíti képességeik kibontakozását, ennek ellenére számos művész és tudós található a depressziós személyiségek között.

Terápiás lehetőségek: pszichoterápiával lényeges változás érhető el, mind az analitikus, mind a rogersi, mind a kognitív megközelítések eredményesek lehetnek. Rögzült esetekben a csoport-pszichoterápia sokat segíthet. Ritkán – főleg súlyos depressziós tünetek esetén, a szuicidiumveszély miatt – szükség lehet osztályos kezelésre.Depressziós személyekkel általában könnyű jó, segítő kapcsolatot kialakítani. Nehézséget a nehezen mozdítható pesszimista beállítódásának az esetlegesen a segítőre is átterjedő, nyomasztó hatása jelenthet. Súlyos depressziós kísérő tünetek kialakulása már ronthatja az együttműködést, és pszichiátriai szaksegítséget igényel.

 

Elkerülő személyiségzavar

Az elkerülő (averzív) személyiségzavar megfelel a BNO-10 szorongásos személyiségzavarának. A pszichoanalitikusok „fóbiás karakter” címen tárgyalták

Jellemzői: Az elkerülő (averzív) személyiséget a kritikától, elutasítástól és a társas helyzetben való megszégyenüléstől való extrém félelem, valamint a társas helyzetek következményes elkerülése jellemzi.

Kifinomult speciális érzékenységgel rendelkezik a felé irányuló negatív, lekicsinylő, kritikus visszajelzésekre. Attól fél, hogy társas helyzetben valami butaságot mond, nem jut eszébe semmi, megszégyenül. Társas helyzetben szorong viselkedése visszahúzódó.

Önképe szélsőségesen negatív, önértékelése alacsony, önbizalma csekély. Szélsőségesen magas követelményeket állít magával szemben.

Hajlamos az önvádra, az indokolatlan vagy túlzott önkritikára, bűntudatra, a mindennapi eseményeken való rágódásra, ahol a tárgy az, hogy milyen hibákat követett el, vagy mit gondolhattak róla mások.

Értéktelennek, bizonytalannak érzi magát, ugyanakkor másokban sem tud megbízni, nem tud másokra támaszkodni. A többi ember, mint a további megalázás, elutasítás forrása jelenik meg számára (ellentétben a szintén bizalmatlan paranoid, antiszociális személyiséggel) önmagát hibáztatja

Kapcsolatok: a társas helyzeteket lehetőség szerint elkerüli, ha mégsem, akkor gátlásos, suta, zárkózott, másoknak barátságtalannak tűnő viselkedésével eléri, hogy csodabogárnak tartsák, elhúzódjanak tőle, akár kinevessék. Ördögi körhöz vezet az is, hogy a  kommunikáció során állandóan önmagát és az esetleges negatív visszajelzéseket figyeli.

Társadalmi beilleszkedés: az elkerülő személyiség enyhébb változatai normál variánsok, folyamatos átmenettel a patológiás tartomány felé, amelyen belül szintén különböző súlyossági fokozatok léteznek. A zavar súlyosságán múlik, hogy az elkerülő személyiségvonások mennyire jelentenek akadályt a kapcsolatteremtésben, a szerepvállalásban. Olyan munkakört választanak, ahol nem kell, vagy csak kevés emberrel kell kommunikálni. Kerülik a versengést, de lelkiismeretesek, megbízhatóak.

Terápia: kerülik a segítségkérést, súlyosabb kísérő tünetek esetén pszichiátriai, pszichoterápiás segítséget igényelhetnek. A segítő kapcsolatban a kliens gátlásossága és bizalmatlansága jelent nehézséget.

Nem tud feloldódni, nehezen tudja problémáját elmondani, töredékes, érzelmileg színtelen előadására nehéz figyelni, szemkontaktust nem tartó, zárkózott viselkedése kommunikációs gátat jelent. Az elfogadó, barátságos, az önértékelését óvatosan támogató viselkedés, hosszabb távon enyhülést hoz, a bizalom kialakulás esetén a személy szabadabbá, nyitottabbá válik. Biztatást, direkt támogatást igényel. Számára megoldhatatlan feladatokat ne adjunk.

Gyógyszeres kezelésnél:  nehezen fogadnak el gyógyszereket, félnek a gyógyszerek hatásától. Ha mégis, akkor viszont számolni kell a függőségi veszéllyel. Nyugtató, altató szedése csak átmenetileg, maximum néhány hónapig ajánlott. Pszichoterápiás kezelés megfelelő motiváció esetén eredményes lehet. Az analitikus és a személyközpontú terápia az önelfogadás elősegítése, a kognitív terápia a magsémát fenntartó hibás gondolkodási automatizmusok módosítását, vagy felszámolását célozzák, a viselkedésterápiák a társas helyzetek hatékonyabb megoldásában és a szorongásmentesítésben segítenek. Ha a beteg egyáltalán vállalja a csoporthelyzetet, akkor a csoportterápia, az asszertív tréning segíthet az új viselkedésformák kialakításában és begyakorlásában.

 

Kényszeres-rögeszmés személyiségzavar

Ez a személyiségzavar azonos a BNO-10 „kényszeres személyiségzavarával”

A kényszeres –rögeszmés elnevezés az eredeti obszesszív-kompulzív zavar magyar fordítása, ami nem a legszerencsésebb, mivel azt sugallja, hogy a személy hajlamos a kényszeres – rögeszmés tünetek kialakítására. A kompulzió kifejezés nem egészen felel meg a magyar rögeszme szó jelentésének a köznapi értelemben, mivel a rögeszme alatt inkább olyan „megrögzött” eszméket értünk, melyekkel a személy nagyon is azonosul és szándékosan foglalkozik velük – itt azonban olyan kényszergondolatokat, fantáziákat jelent, melyek a személy számára énidegenek és szabadulni szeretne tőlük. Leírása először a XIX.sz. első felében jelenik meg, és megfelel Freud által leírt „anális karakternek”.

Jellemzői: a merev, érzelmileg visszafogott, túlzottan rendszerető, lelkiismeretes és szabálykövető személyiségek tartoznak ide, akik önmagukkal és másokkal szemben is mentséget nem ismerő, perfekcionista követelményeket állítanak, főleg a feladatteljesítés és a szabálykövetés terén. 

Látszólagos magabiztosságuk, sőt kifejezett makacsságuk ellenére mélységesen bizonytalanok, rágódóak, döntésképtelenek. Ugyanakkor 100%-os biztonságra törekednek: birtoklóak, ragaszkodóak, és önmagukat is és másokat is maximálisan kontrollálni igyekeznek.

Viselkedésük, mozgásuk, merev, öltözetük pedáns, konvencionális. Komolyak, humortalanok, kevés érzelmet mutatnak. Gondolkodásuk részleteken megtapadó, túlzottan precíz, körülményes, hajlamosak a rágódásra. Értékrendjük: a szabályok, a szabályok követése, a kötelesség, és a feladatteljesítés. A munka, az előmenetel a munkahelyen, előbbre való számukra, mint a magánélet és egyéb örömforrás. Moralisták, gyakran erkölcscsőszök, az ösztönök, a vágyak és érzelmek által vezérelt viselkedést mélyen elítélik. Az érzelmeket nem tartják fontosnak. 

Freud a rendszeretet mellett a fösvénységet és a makacsságot tartotta a mai kényszeres személyiségnek megfelelő „anális személyiség” legfőbb sajátosságainak.

Többnyire bizonytalan, ambivalens, amely az egész gondolkodását áthatja. Abban is bizonytalan lehet, hogy azt gondolja-e, amit gondol, vagy érzi-e, amit érez.

Önkép: perfekcionista elvárásokhoz csatlakozó negatív önkép, fokozott bűntudat és sérülékeny önértékelés jellemzi. Fokozott elvárások elsősorban a morális követelményekkel kapcsolatban.

Központi problémája a kontrollvesztéstől és a bizonytalanságtól való félelem.

Túlzott felelősségvállalás, százszázalékos biztonságra való törekvés.

Kapcsolatok: a kényszeres személy látszólagos érzelemmentessége ellenére is képes mélyen kötődni, másokról elkötelezetten gondoskodni, partnerei, családtagjai azonban sokat szenvedhetnek túlzott, racionalista, érzelmi hidegsége és empátiahiánya miatt.

Társadalmi beilleszkedés: a kevésbé súlyos kényszeres vonások szociális értékeket képviselhetnek. Súlyosabb esetekben az állandó önellenőrzések a produktivitás rovására, sőt improduktivitáshoz vezethet. Legsúlyosabb esetek képtelenek hatékony munkavégzésre, társas alkalmazkodásra. Többnyire családjukat irányítják, terrorizálják.

Kényszeres személyiségek hajlamosak  szorongásos tünetekre, pánikrosszullétekre, generalizált szorongásra, különböző fóbiákra, hipochondriákra, szomatizációs és pszichoszomatikus tünetekre, és különös módon depresszióra. Depressziójuk bűntudatközpontú, szuicidveszéllyel járhat. Jellemző rájuk a bűnösségérzés által vezérelt, mindent elözönlő rágódás, a perfekcionizmussal és túlzott felelősségvállalással kapcsolatos hibás „kognitív sémák” burjánzása.

A kommunikációelméleti, rendszerelméleti, tranzakció-analitikus és tárgykapcsolat-elméleti megközelítések a kényszeres személyiség sajátos társas kapcsolati stílusára helyezik a hangsúlyt, amely a rejtett agresszió kiélésén, a bűntudatkeltésen és kontrollgyakorláson keresztül lényeges pszichés nyereséghez juttatja a személyt, de hozzájárul a zavar fenntartásához, sőt felerősödéséhez.

Terápia: szomatikus, vagy pszichiátriai panaszaik miatt szorulhatnak egészségügyi, vagy pszichoterápiás kezelésre.

Pszichoanalitikus, vagy kognitív egyéni pszichoterápiák jönnek szóba, a kényszeres tünetek kezelésében a kognitív viselkedésterápiák a legeredményesebbek.

Nehézséget jelent a segítő kapcsolatok kiépítése esetén a kliens érzelemszegény, merev viselkedése és a segítő kapcsolatban is előforduló jellegzetes kettősségek. A látszólagos együttműködés mögött gyakran ott feszül a dacos szembenállás.

 

Hisztrionikus személyiségzavar

A „hisztériás” személyiség helyett került a DSM rendszerbe.

Jellemzői: nem tudatos belső igénye a középpontba kerülés – eltúlzott érzelemnyilvánítások, látványos figyelemfelhívó viselkedés. Nőknél különösen jellemző a szexuálisan csábító viselkedés, amely gyakran frigiditással társul. Rosszul viseli a kritikát, nyugtalanná válik, teátrális jeleneteket produkál. Hasonlít egyfelől a nárcisztikus másfelől a dependens személyiséghez.

Sok infantilis, éretlen vonás jellemzi őket. Hangulataik, érzelmeik labilisak, emlékezetük szaggatott és hibás, fantáziájukat hajlamosak összekeverni a valósággal. Gondolkodásuk érzelemvezérelt, gyakran logikátlan vagy irracionális. Erősen befolyásolhatók, szuggesztibilisek. Alacsony a frusztrációtűrő képességük, nem tudják kívánságaikat késleltetni, a jelenbe zárva élnek.

Analitikus megfogalmazás szerint érettebb és éretlenebb altípusokkal találkozhatunk a hisztrionikus személyiségzavarnál.  

Önkép: nem képesek tudomásul venni hibáikat. Tudatos önképük egyoldalúan pozitív, de nem olyan grandiózus, mint a nárcisztikusé. A háttérben meghúzódó negatív önképre, illetve a pozitív szelfélmény bizonytalanságára itt is az extrém megerősítési szükséglet és a kritikára adott szélsőséges reakciók utalnak.

Kapcsolatok: Jó szociabilitásúak, bár hosszabb távon tolakodó, követelőző viselkedésűek, másokat háttérbe szorítanak figyelemfelkeltő manővereikkel és teátrális megnyilvánulásaikkal. Nem veszi észre „mikor elég belőle”! A környezete a hisztrionikus személyt egocentrikusnak, kifejezetten önzőnek érzékeli, de önző igényeit tagadja. Több hisztrionikus személy éppen az önzetlenség és önfeláldozás képzetére építi pozitív önképét és lelki stabilitását, és ezen a téren képesek lehetnek értékes teljesítményre, de segítőkészségük gyakran párosul erőszakossággal (pl. áldozathozatal éreztetésével – mártíromság).

Társadalmi beilleszkedés: komolyabb beilleszkedési és érvényesülési nehézségeik csak a legsúlyosabb, borderline személyiséghez közel álló, különösen éretlen típusú hisztrionikus személyeknek vannak.

Társuló zavarok:

     a, hisztériás tünetcsoport. A konverziós, a szomatizációs testi tünetek, a hisztériás nagyroham és egyéb disszociatív állapotok tartoznak ide, de ma már világos, hogy ezek a tünetek a borderline személyiségzavaroknál is előfordulnak.

            b, szorongásos és depressziós zavarok – főleg egyedüllét és izoláció hatására.

Terápia: Pszichiátriai, vagy pszichoterápiás kezelésre főleg a társuló tünetek miatt kerülnek. Egyéb területeken ügyeik intézése során, amikor túljátszott, hiteltelen, rámenős, hangos, látványos jelenetek és érzelemkitörések ellenérzéseket válthat ki a segítőben.

 

Dependens személyiségzavar

A DSM rendszerekben először a „passzív-agresszív személyiségzavar” egyik altípusaként szerepelt, 1980 óta szerepel önálló zavarként.

Jellemzői: szélsőséges önállótlanság és bizonytalanság - egyedül életképtelennek érzik magukat, feladják saját igényeiket. Döme László találó kifejezésével: A dependens személyiségek gravitációs középpontja nem önmagukban, hanem másokban van. Zárkózottak, kerülik a középpontba kerülést, hajlamosak egy erősnek gondolt személyhez függő módon kötődni. Függő kapcsolataik elvesztésekor hajlamosak szorongóvá, depresszióssá válni. Extrém alacsony a stressztűrő képességük.

Önkép: önértékelésük szélsőségesen negatív és bizonytalan, hajlamosak túlzott bűntudatra és önvádlásra.

Kapcsolatok: túlalkalmazkodóak, kritikára, elutasításra megsértődnek, szorongóvá válnak. Kiszolgáltatottá válhatnak, mert a megalázó kapcsolati helyzeteiket nem tudják elhagyni. 

Társadalmi beilleszkedés: kevésbé súlyos esetben egy stabil, támogató függőségi kapcsolat mellett, kevés önállóságot igénylő munkakörben jól funkcionálhatnak. Súlyosabb esetekben életterüket önállótlanságuk beszűkítheti, hajléktalanságba sodródhatnak.

Társuló zavarok: depresszió, szorongásos zavarok – önértékelési zavarok, önvádlások.

Terápia: kísérő tüneteik miatt az egészségügyi pszichiátriai ellátáshoz, életvezetési nehézségeik miatt családgondozóhoz vagy szociális ellátó intézményhez fordulhatnak. Együttműködnek a segítő kapcsolatban, alkalmazkodóak és nem engednek meg maguknak negatív érzéseket a segítővel szemben. Direkt tanácsokat, irányítást, helyeslést várnak. Függő viszonyba kerülhet a segítőjével szemben, ilyenkor nehezen repül ki a „fészekből”.

 

Passzív-agresszív személyiségzavar

Kihagyták a DSM IV - ből, mivel úgy gondolták, hogy a passzív-agresszív vonások nem elég specifikusak.

Jellemzői:

 1. az elvárások passzív szabotálása rendszeresen

 2. mások segítő szándékú javaslatainak rendszeres elutasítása

 3. mások erőfeszítéseinek akadályozása

 4 a tekintélyszemélyekkel szembeni állandó ellenkezés.

     A passzív-agresszív személyek speciális belső élménye a méltánytalan elutasítottság és szerencsétlenség érzése. Pesszimisták, örök elégedetlenek.

Önkép: ambivalens, kettősséget mutat. Helyzetük kilátástalansága miatt, hol a környezetet, hol önmagukat teszik felelőssé.

Kapcsolatok: a passzív-agresszív viselkedés a környezetből rendszerint erős indulatokat, büntető jellegű válaszokat hív elő – így a személy már joggal érezheti magát mártírnak, megtámadottnak, elutasítottnak. Panaszkodó magatartásával gyakran eléri, hogy vigasztaló, támogató odaforduláshoz is hozzájusson. Bizonyos esetekben  ezek a személyek konfliktusaikkal együtt is képesek tartós kapcsolatra, míg mások állandóan megszakítják kapcsolataikat.

Társuló zavarok: depressziós, szorongásos tünetek (fóbiák, pánikrosszullétek, paranoid színezetű, állandó aggodalmaskodás), hipochondriás és szomatizációs testi tünetek.

Terápia: a kísérő tüneteik miatt kerülnek pszichiátriai, vagy egyéb egészségügyi ellátásra. A jellegzetesen ambivalens és ellenálló viselkedés a segítővel, mint gondoskodó tekintélyszeméllyel szemben mindig megjelenik. Csoportban, közösségben rendszerint megtámadja a vezetőt, miközben szenved attól, hogy kevés figyelmet kap tőle. A segítő foglalkozásúnak ez a személyiség nem csak megterhelő, de gyakran kilátástan feladat. Pszichoterápia akkor javasolt, ha problémáit felismerte.

 

Nárcisztikus személyiségzavar

Jellemzői: felfokozott önértékelés és ennek ellenére a kritikával szembeni túlérzékenység. Empátiahiány mellett igény az elismerésre és a csodálatra, valamint sajátos jogosultságérzés másoknak a saját személyes céljaira való felhasználásra. Sikerek, elismerések elmaradása esetén, vagy kritika hatására a nárcisztikus személyiség felduzzasztott önképe összeomlik, ilyenkor nagyzásos önértékelésük hirtelen értéktelenségbe és ürességbe csap át. Felszínesen jól alkalmazkodnak, intim kapcsolataik súlyos zavarokat mutat. A nárcisztikus személyek egy része feltűnően arrogánsan, fölényesen viselkedik, míg mások megnyerő viselkedés mögé rejtik nagyzásos és másokat lebecsülő fantáziájukat.

Önkép: a nagyzásos önkép mögött, egy alapjaiban labilis, bizonytalan önélmény áll, nagyon sérülékeny önérzettel és önértékeléssel. Mások sikere láttán kínzó irigységet élnek át, amellyel szemben a sikerek mögötti teljesítmény, sokszor automatikus leminősítésével védekeznek. Sokan közülük az embereket két részre osztják: „különlegesekre” és „átlagemberekre”, akik számukra lenézni valók és értéktelenek.

 

A felduzzasztott omnipotens énképük fenntartására a következő utakon nyernek még megerősítést:

-Külső elismerések, sikerek halmozása

-Saját hibáiknak, az értékrendjüknek ellentmondó tulajdonságaiknak tagadása, másokra való kivetítése

-Mások lebecsülése, leminősítése, értéktelenítése

-Bizonyos személyek idealizálása, és ilyen idealizált, különlegesnek és értékesnek gondolt személyekkel való kapcsolattartás.

Kapcsolatok: más emberekre szinte kizárólag a grandiózus önképe fenntartásához van szüksége. Ellentétben a borderline személyekkel, akik függő-kapaszkodó kapcsolatra törekednek a nárcisztikus személy kemény bástyákkal védi magát a függőségtől, kötődéstől. Gyakran választanak maguknak függő, vagy depressziós partnereket. Nehézségeik vannak a segítség elfogadásában, hiszen az megalázó gyengeséget jelent szemükben.

Társadalmi beilleszkedés: súlyossági fokozatai széles skálán mozognak – vannak, akik könnyebben elveszítik egyensúlyukat, és megközelítik a borderline labilitást, a társadalomból való kisodródás lehetőségével. Akinél hangsúlyozott az erkölcsi viselkedés zavara, az közel áll az antiszociális személyiséghez. Többségük azonban felszínes alkalmazkodásra képes, a társadalomba jól beilleszkedik.

Társuló zavarok: a nagyzásos önkép összeomlásakor bekövetkező súlyos depresszió, melyet komoly öngyilkossági veszély kísér. Depressziójukat az üresség- és értéktelenségélmény, valamint a tehetetlenségérzés kíséri. Fokozottan veszélyeztetettek alkohol- és drogfüggőségre, és különösen hajlamosak hatalomfüggőségre.

Terápia: Személyiségproblémáik miatt ritkán kérnek segítséget, pszichiátriai, illetve pszichoterápiás kezelésre depressziójuk vagy egyéb kísérő tüneteik miatt szoktak kerülni. Segítő szakemberek bármely területen találkozhatnak velük, akár alkoholistaként vagy hajléktalanként.

A segítő kapcsolat speciális sajátosságai a narcisztikus kliens extrém önérzeti sérülékenységéből, távolságtartó, esetenként a segítőre is kiterjedő leminősítő, vagy akár kifejezetten arrogáns viselkedéséből, valamint a segítség elfogadásának nehézségeiből adódnak. Itt is megjelenhet a leminősítés és idealizálás kettőssége. Különösen érzékenyek a segítő folyamatokban a vélt és valós sérelmekre. Nem ritka, hogy váratlanul és szó nélkül tűnnek el a segítő kapcsolatból.

Sokat könnyít a helyzeten, ha a segítő képes a nárcisztikus személy viselkedése mögé látni, és megérzi fölényessége mögött a sérülékenységet, távolságtartása mögött a félelmet az intimitástól, a csalódástól, a megaláztatástól.

 

Borderline személyiségzavar

Alternatív elnevezései: „mintha személyiség”, „érzelmileg labilis személyiségzavar”, ambivalens”, „kaotikus személyiségzavar”.

Jellemzői: a hangulatra, érzelmi állapotra, önképre és a kapcsolatokra kiterjedő szélsőséges labilitás, a feszültségtűrés és az impulzuskontroll gyengesége. Az önkép változékonysága, töredezettsége az önazonosság élményének zavarához, identitászavarhoz vezet. Olyan mértékben jellemző a labilitás a személyiségre, hogy azt a borderline személyiség legstabilabb tulajdonságának tartják (stabilitás a labilitásban). Hangulati változások hirtelen, minden ok nélkül, vagy jelentéktelen külső események hatására következnek be. Rendkívül érzékenyek és sérülékenyek a vélt és való kritikára. Hajlamosabbak negatív érzelmek átélésére, sok esetben hiányzik az örömképességük (anhedónia). Minimális a szorongás- illetve a feszültségtűrő képességük. Jellemző az ürességérzés, amely nem csak egyedülléti helyzetekben uralkodik el rajtuk. Érzelmi állapotaikat kevésbé tudják szabályozni. Kevésbé képesek önreflexióra.

Jellemzőek a visszatérő öngyilkossági kísérletek és az öngyilkossági magatartás minden formája.

Önkép: önképük szélsőségesen hasított, sőt számos vonatkozásban mozaikszerűen töredezett. Specifikus problémája az identitászavar. Önmagukkal kapcsolatos jó és rossz képzeteik nem integrálódnak egységes, reális önképpé, hanem egy szélsőségesen pozitív és egy kiüresedett negatív önképre hasadva, váltakozó módon jelennek meg önélményükben. A pozitív véglet állapotában mindenhatónak, különleges képességek birtokosának érezhetik magukat, anélkül, hogy konkretizálni tudnák ezeket a képességeket. A negatív élményi állapotban értéktelennek, üresnek, tehetetlennek érzik magukat, anélkül, hogy ez konkrétan megnevezhető tulajdonságokhoz kapcsolódna.

A bizonytalanság és belső zavarodottság érzése kiterjedhet a nemi identitás, az érdeklődési körök, a rövidebb, vagy hosszabb távú célok, a hivatásválasztás területére.

Társadalmi beilleszkedés: életvezetésük általában egyenetlen. A borderline személyiségzavar sokféle változatot és súlyossági fokozatot magába foglaló, széles kategória.

Sokan rendelkeznek művészi képességekkel, de a súlyosabb borderline személyiségek kisodródnak a társadalomból, munkanélkülivé, hajléktalanná válnak, illetve pszichiátriai tünetek, alkohol, drogfüggőség, öngyilkossági kísérletek miatt a pszichiátriai ellátórendszer forgóajtói között járják kényszerpályáikat.

Társuló zavarok:

-Neurotikus jellegű tünetek

-Depressziós tünetek

-Szexuális zavarok (irányultságuk gyakran eldöntetlen, perverziók)

-Pszichotikus tünetek

-Szenvedélybetegségek

-Öndestruktív viselkedés, öngyilkosság.

Terápia: a pszichiátriai segítséget igénylők körében kiemelten magas a számuk. Gyakran a pszichiátriai osztály személyzete két táborra szakad, és egymás ellen fordulva próbálják védeni, vagy támadni a szélsőséges borderline viselkedésmódokat. Csak gyógyszerterápia nem segít.

Családgondozóban, gyermekvédelmi intézményekben, szociális szférában dolgozó, valamint szenvedélybetegekkel foglalkozó segítők gyakran találkozhatnak borderline személyiségekkel. A segítő kapcsolat nehézségei döntően abból származnak, hogy a személyiségre jellemző interperszonális zavarok megjelennek a segítő kapcsolatban is, többnyire nagy érzelmi töltéssel, erősen bevonva a zavar megjelenítésébe magát a segítőt is. Az ilyen segítő kapcsolat mindig nagy érzelmi megterhelést jelent, és kivételes önreflexiós képességet igényel a segítőtől.

A segítő kapcsolatban előforduló leggyakoribb nehézségek:

-A hasítás megjelenése a segítő kapcsolatban, vagy a segítő rendszerben (idealizálja, vagy degradálja)

-Éretlen „tárgykapcsolati” minták és viselkedésmódok

-Gyanakvás, bizalmatlanság, manipuláció

-Határtartási nehézségek (időkeretek és szerephatárok)

-Öngyilkossági fenyegetettség

-Függőségi állapotok, impulzuskontroll-zavar

            A segítőben, a kliens szélsőséges és szokatlan érzelmi, viselkedésbeli megnyilvánulásaira, erős és szélsőséges viszontérzelmek keletkezhetnek. Ezért a segítőnek törekedni kell az állandóan változó, szélsőséges és zavaros viselkedésű kliensről alkotott saját képzeteinek integrálására, egy egységes, reális kép kialakítására róla, és annak visszatükrözésére.

            A segítő folyamatban el kell tudnunk fogadni nemcsak a kliens velünk szembeni szélsőséges érzelmi megnyilvánulásait, hanem a saját – sokszor ugyanolyan szokatlan, szélsőséges és erőteljes – viszontérzéseinket is.

     

Antiszociális személyiségzavar

Legrégebben leírt és legtöbbet kutatott személyiségzavar, lakossági arányuk 2-3%, amerikai kutatások 4-6%-ról beszélnek

Jellemzői: mások jogainak semmibevétele és megsértése, mások lelkiismeret-furdalás nélküli becsapása, manipulálása, kihasználása, megbántása. Továbbá az ingerlékenység, impulzivitás és agresszivitás, az előre tervezés hiánya, felelőtlenség, saját és mások biztonságának figyelmen kívül hagyása, empátia és belátási képesség hiánya jellemzi az antiszociális személyiségzavart. Az életvezetés egyenetlen, kalandkeresők, vándorló életformát választók, keresik a változatosságot. Gátlástalanul hazudoznak, sokszor álnevet használnak – egy részük rendszeresen összeütközésbe kerül a törvénnyel. Büntetések, hátrányos következmények nem befolyásolják viselkedésüket. Ritkán alakítanak ki tartós munkaviszonyt, anyagi viszonyaik gyakran rendezetlenek. Gyermekeiket elhanyagolják. Legsúlyosabb, hogy nem érzékeli hiányosságait. A „pszichopata báj” kifejezés az első látásra megnyerő viselkedésükre utal.

Önkép: nem képesek személyes kötődésre épülő, tartós emberi kapcsolatokra, szexuális kapcsolataikra a promiszkuitás és az érzelmi kötődés hiánya jellemző. Minél fontosabb számukra a függetlenség és a mások feletti uralom megőrzése. Mérei Ferenc megfogalmazásában: „nem szeret, nem szorong, nem tanul”. Legfőbb viselkedésstratégiáit a megalázottságtól és a kiszolgáltatottságtól való félelem irányítja. Könnyen nyugtalanná válik, céljainak akadályba ütközése erős indulatokat vált ki belőle. Nem tudja elviselni tartósan feszültségeit, ezért azonnali indulatvezérelt cselekvésben vezeti le. Látszólagos magabiztosságuk és pozitív önképük mögött mélyen rejlő bizonytalanság és ürességélmény áll.

Társadalmi beilleszkedés: antiszociális – ami bűnözést és társadalmi normaszegést jelent.

Kísérő zavarok: depresszióra, öngyilkosságra, drogabúzusra és balesetekre hajlamosak. Frusztrációk hatására paranoid pszichotikus reakciók fordulhatnak elő. Az antiszociális személyiségvonások, nárcisztikus, hisztrionikus és paranoid személyiségvonásokkal szövődhetnek.

Terápia: az egyéni terápiáktól nem sok eredményt lehet várni. Terápiás közösségi keretek között végzett, hierarchikus szerkezetű, többszintű rehabilitációs programok képesek eredményeket felmutatni – túlélő táborok. Segítő foglalkozású szakemberek a deviáns fiatalokkal foglalkozó intézményekben, mentálhigiénés programokban, vagy börtönben végzett mentálhigiénés munka során találkozhatnak antiszociális személyiségekkel. A segítőnek ellen kell állnia az antiszociális személy manipulatív viselkedésének anélkül, hogy arra fölényesen, büntetően, sértődötten, vagy agresszívan reagálna. Meg kell küzdenie a kliens által provokált negatív viszontérzéseivel, sokszor erős indulataival.

 

Szkizoid személyiségzavar

1980 óta használják ezt a kategóriát a jelenlegi értelemben. Régebben a mai „elkerülő” és „szkizotípiás” személyiségeket is ide sorolták, tehát mindhárom kapcsolatkerülő személyiséget. Sok átfedést mutat a régebbi „autisztikus” személyiséggel.

Jellemzői: azokat az érzelmileg hideg, sivár, zárkózott személyeket sorolják ide, akik az emberek és a kapcsolatok iránti alapvető érdektelenségük miatt maradnak távol a kapcsolatoktól. Viselkedésük gátlásos, esetlen vagy szertartásos, beszédük halk, monoton, modulálatlan. Úgy jellemzik őket, mintha „valami életerő hiányozna belőlük”. Életvitelüket nézve sótlan, unalmas, amitől önmaguk nem szenvednek.

Önkép és kapcsolatok: nem képesek önmegfigyelésre, belső élmények megfogalmazására, érzelemviláguk szegényes, önképük homályos, önértékelésük negatív. Többnyire magányosak, nincsenek, vagy alig vannak közeli kapcsolataik, és nem is igénylik azokat. Nem törődnek a környezet visszajelzéseivel. Meglévő kapcsolataikban hűvösek, távolságtartóak, ritkán mutatnak erős érzelmeket. 

Társadalmi beilleszkedés: többnyire jól beilleszkednek a társadalomba, műszaki, matematikai, vagy más elvont gondolkodást igénylő pályán, kiemelkedő teljesítményt nyújthatnak.

Társuló zavarok: megterhelés, kimerülés, a szkizoid személy számára elviselhetetlen ingergazdagság, vagy éppen a túlzott elszigetelődés miatti ingerhiány hatására átmeneti tüneti zavarok jöhetnek létre, melyek lehetnek – deperszonalizáció, elidegenedési élmények, szorongásos állapotok, esetleg reaktív szkizoid pszichotikus állapotok. A szkizoid személyiségzavarral keveredhet a szkizotípiás, nárcisztikus és a kényszeres személyiségzavar.

Terápia: személyiségproblémáik miatt ritkán igényelnek terápiás segítséget, ez inkább szövődményes, vagy társuló zavarok esetén fordul elő, melyek gyógyszeres kezeléssel és támogató pszichoterápiával rendezhetők. Segítő kapcsolatban a szkizoid személyiséggel való foglalkozás érzelmi hidegségük, sivárságuk miatt igen megterhelő lehet. Törekedni kell arra, hogy a segítő elfogadja a kliens csökkent érzelmi érzékenységét és távolságtartását.

 

Paranoid személyiségzavar

Jellemzői: állandó gyanakvás és bizalmatlanság, könnyen értékeli mások szándékait ellenségesnek, rosszindulatúnak. Viselkedésük ennek megfelelően hűvös, távolságtartó, vagy ellenséges. Merev, beszűkült alkalmazkodóképességű személyek, kevés és merev megküzdési stratégiával. Saját hibáik és tévedéseik belátására nem képesek. Abban különböznek a paranoid pszichotikus betegektől, hogy nincsenek hallucinációik és gondolkodási torzításaik nem érik el a pszichotikus téveszmés tünetek mértékét. Nem veszítik el a realitáskontrollt. Állandó készenléti állapotba vannak, résen állnak mások rosszindulatának felismerésére. Empátiás készségük gyenge, gondolkodásuk merev, fanatikus.

Önkép és kapcsolatok: önmagukat hibátlannak, tévedhetetlennek, rosszindulatmentesnek tartják. Szélsőségesen pozitív önképük, hamis magabiztosságuk és erőérzetük mögül csak krízishelyzetben, vagy pszichoterápia során kerül felszínre mélyen fekvő önérzeti sérülékenységük és értéktelenség érzésük. Kevés személyes kapcsolatot tartanak fenn, és rosszul viselik a függőségi viszonyokat. Tekintélyszemélyekkel konfliktusos  a kapcsolatuk, az intim kapcsolatok elől távolságtartással menekülnek. Merev, fanatikus gondolkodásuk miatt álláspontjukkal nem lehet vitába szállni, kompromisszumképtelenek.

Társadalmi beilleszkedés: a különösen alkalmazkodásképtelen paranoid személyiségek egy része a társadalom perifériájára kerül, akár a hajléktalanság állapotába sodródhat.

Kísérő zavarok: könnyen alakulnak ki szorongásos, depressziós reakciók, vagy átmeneti paranoid pszichotikus zavarok.

Terápia: személyiségproblémáik miatt ritkán kerülnek pszichiátriai kezelésre, inkább a reaktív tünetképződés, vagy pszichotikus dekompenzáció kapcsán szokott előfordulni. Ilyenkor megfelelő gyógyszeres kezelést alkalmaznak, ritkán igénylik a pszichoterápiát. A segítőfoglalkozású találkozhat paranoid személyiségekkel és a velük való foglalkozás különleges empátiát igényel. Meg kell érteni a védekező viselkedés mögött rejlő kisebbrendűségi és fenyegetettségi érzéseket, támogatni kell a kliens alapvető autonómiaigényét. Kiemelkedő gondot kell fordítani a segítő kapcsolat történéseinek írásos rögzítésére, dokumentálására, mivel előfordulhat, hogy a paranoid személy feljelenti az általa esetleg ellenségesnek, inkorrektnek ítélt segítőt.

 

 

Szkizotípiás személyiségzavar

1980, a DSM-III kialakítása óta vált önálló kategóriává, addig a „szkizoid személyiségzavarhoz” tartozott. Még régebben a szkizofréniák közé sorolták „szimplex” vagy „latens szkizofrénia” címen.

Jellemzői: igen súlyos, többnyire hamar feltűnő különc viselkedéssel és még inkább különc gondolkodásmóddal járó, súlyos alkalmazkodási nehézségekhez vezető személyiségzavar. Szokatlan érzékelések és testélmények, mágikus-misztikus élmények és gondolkodás, paranoid beállítódás, bizarr fantáziák, fokozott társas szorongás és társas elszigetelődés jellemzi. Nehezen követhető a gondolkodása, körülményes, bizarr és életidegen. Sajátos gondolkodásmódjuk, mágikus fantáziáik és paranoid félelmeik miatt a valósághoz csak lazán tudnak kapcsolódni.

Önkép és kapcsolatok: önképük homályos, töredezett, önértékelésük szélsőségesen változó, mély értéktelenségi élményük kompenzáló fölényérzettel váltakozhat. Fő védekező mechanizmusuk a hasítás. Alapvető belső élményük a deperszonalizáció és elidegenedettség, önmaguk és mások élettelenként való megélése. Kevés kapcsolatot tartanak fenn, a mély érzelmi kötődés hiánya, vagy az ambivalencia jellemzi

Társadalmi beilleszkedés: gyakran a társadalom perifériájára kerülnek, képességeiket nem tudják kibontakoztatni a reális célok érdekében.

Társuló zavarok: átmeneti pszichotikus állapotok, melyek megterhelő helyzetek, vagy súlyos elszigetelődés hatására alakulhatnak ki, paranoid téveszmékkel, hallucinációkkal, vagy zavart, széteső tudatállapottal, többnyire intenzív szorongással. Ennél enyhébb és gyakoribb a pszichózisközeli állapot a deperszonalizációs zavar. Enyhébb zavarok közé tartoznak a legkülönbözőbb neurotikus tünetek, valamint depressziós állapotok.

Terápia: pszichiátriai kezelésre átmeneti pszichotikus állapotok, szorongásos vagy depressziós tünetek, elidegenedési élmények, esetleg kémiai szerrel folytatott visszaélés kapcsán kerülnek. Gyógyszeres kezelés kombinált, hosszú ideig tartó támogató pszichoterápia mellett várható változás. A segítő kapcsolat legfőbb feladata a bizalomépítés és a kliens érzelemnélküliségével való hatékony bánásmód kialakítása. Fontosak a segítő részéről a támogató, megerősítő megjegyzések.

 

Összefoglalás

Neurotikus jellegű személyiségzavarok: depressziós, elkerülő, kényszeres-rögeszmés, hisztériás, dependens.

Súlyosabb személyiségzavarok: passzív-agresszív, nárcisztikus, borderline, antiszociális, szkizoid, paranoid, szkizotípiás.

 

Utószó

Szociális munkások, családgondozók, egyházi segítők és más segítő foglalkozású szakemberek sokat segíthetnek a személyiségproblémákkal küszködő személyek érzelmi támogatásában, feszültségeik feloldásában, problémáik meghallgatásában, stresszhelyzeteik átvészelésében, pozitív megoldásaik, reális viszonyulásaik megerősítésében. Az elfogadó, támogató személyes kapcsolat minden konkrét pszichoterápiás jellegű beavatkozás nélkül is hozzásegítheti az éretlen személyiségeket a személyiségfejlődéshez. Rögzült, merev vonások esetén meg kell elégedni szerényebb eredménnyel. Bizonyos esetekben a lehetséges legnagyobb segítséget a környezeti feltételek megváltoztatása jelenti, azaz olyan körülmények kialakítása, amelyekhez a személyiségzavarban szenvedő személy jobban tud alkalmazkodni. Az elvárásokat és célokat mindig a személy lehetőségeihez kell igazítani.

 

A mentálhigiénésen képzett szakemberek az alábbi formában járulhatnak hozzá többlettudásukkal a személyiségzavarban szenvedők problémáiknak enyhítéséhez, társadalmi szinten pedig e zavarok másodlagos és harmadlagos megerősítéséhez:

-Mindennapi munkájuk során hatékonyabban képesek kezelni a személyiségzavarban szenvedő klienseik személyiségproblémáiból adódó kommunikációs nehézségeket, saját viszontérzéseiket is beleértve. Ennek köszönhetően eredményesebben képesek használni saját eszközeiket a várható kapcsolati nehézségekre felkészületlen szakembertársaiknál.

-Saját segítő módszereiket szükség esetén a lelki segítségnyújtás bizonyos speciális technikáival (pl. segítő beszélgetés) tudják kiegészíteni.

-A kliens helyzetét, problémáit több diszciplína területéről származó háttértudásuk segítségével több szempontból is tágabb keretbe ágyazottan képesek szemlélni. A választható egyéb segítségnyújtási lehetőségek szélesebb tárházát ismerik, és jobban ki tudják használni a társszakmákkal való együttműködés lehetőségeit a személyiségzavarban szenvedő személyek rendszerint sokirányú problémáinak megoldásában.

 

 

 

-Felismerik az orvosi, pszichológusi szaksegítséget igénylő problémákat, kísérő tüneteket.. Kompetenciahatáraikat ismerve megfelelő szaksegítséghez juttathatják a klienst, vagy szakkonzultációt kérhetnek.

-Orvosi, vagy pszichológusi kezelés alatt álló betegek esetében támogató jellegű segítő kapcsolatban járulhatnak hozzá az egészséges lelki működés illetve adaptív viselkedésmódok megerősítéséhez – rehabilitációs programok megvalósításában vállalhatnak szerepet.

 

Felhasznált irodalom:

Ratkóczi Éva, Életesemények lelki zavarai II. Személyiségzavarok, Semmelweis Egyetem, Bp.. 2003.

Döme László: Személyiségzavarok, Cserépvalvi Könyvkiadó, Bp., 1996.

Buda Béla: A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései, Animula Kiadó, Bp. 2002.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.