Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Andorka-Bevezetés a szociológiába5

2008.10.04

6. Város és falu

 

Azonos társadalmi rétegekbe tartozók között nagy különbség van asszerint, hogy hol laknak. A lakóhelyek legegyszerűbb megkülönböztetése a városok és a közösségek vagy falvak szétválasztása. Ezt az egyszerű megkülönböztetést követve alakult ki a városszociológia és a faluszociológia.

 

Alapfogalmak

 

Város és község

 

Városnak szokás nevezni azokat a településeket, melyeknek városi államigazgatási rangjuk van. Községnek vagy falunak szokás nevezni azokat a településeket, rangja községi.

 

A szociológia szerint a város az a település, melynek lakossága és környezete, a környező falvak számára bizonyos központi funkciót lát el, tehát ahol szaküzletek vannak, speciális orvosi ellátást lehet igénybe venni, magasabb szintű iskolák vannak, és ahol művelődési intézmények működnek. Ezek a települések többnyire a környékük államigazgatási központjai is.

 

A szociológia másik definíciója szerint a városok lakossága minden szempontból heterogénebbek, ezért az emberi kapcsolatok is személytelenebbek. Itt a szomszédság és a család szerepe is meggyengül, ezért gyengébb az egyén viselkedésének társadalmi kontrollja és gyakoribb a deviáns viselkedés. Ezzel szemben a faluban a társadalmi kapcsolatok szorosabbak és nyugodtabb ott az életmód. A falukra jellemző a hagyományos gondolkodás megléte és a társadalmi normákhoz való nagyobb fokú alkalmazkodás.

 

Egyéb formák

 

A településszociológia használja az agglomeráció fogalmát. Azokat a községeket és kisebb városokat, melyeknek lakossága szoros és mindennapos kapcsolatban áll a nagyvárossal, pl. ahonnan sokan ingáznak naponta a nagyvárosba, a nagyváros agglomerációjának nevezzük.

 

Léteznek tanyák is, melyek egyedülálló vagy csak lakóépületből álló településeket és a hozzájuk tartozó gazdasági épületeket foglalják magukba, és melyeknek lakói mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak.

 

Urbanizáció, városodás, városiasodás

 

Urbanizáció = városodás vagy városiasodás

 

Városodásnak nevezi a magyar szakirodalom azt a tendenciát, hogy a városi népesség aránya nő. Ettől szokták megkülönböztetni a városiasodás fogalmát, melyen azt értik, hogy a település városias jellege emelkedik.

 

Szuburbanizáció, szegregáció, slum, invázió, szukcesszió, filtráció

 

Szuburbanizációnak nevezzük azt a tendenciát, amikor a város központi részeiben lakó népesség száma fogy, viszont a város külső kertes kerületeinek népessége növekszik.

 

Szegregációnak nevezzük azt a jelenséget, ha egy-egy településen belül a különböző társadalmi rétegek, etniki csoportok lakóhelye erősen elkülönül egymástól.

 

Az angol slum kifejezést használja a magyar szakirodalom is a városok, nagyvárosok fizikailag leromlott állapotú és a szegények által lakott városrészeinek megnevezésére.

 

Inváziónak nevezik a szociológiában azt a jelenséget, amikor egy településrészbe, városi kerületbe a korábbi népességtől eltérő népesség költözik be és amikor a korábban szokásos tevékenységek mellé újabb tevékenységfajták települnek be.

 

Szukcessziónak nevezzük, amikor egyrészt az invázió, másrészt a korábbi lakosság kiköltözése következtében a településrész lakosságának és gazdasági tevékenységeinek összetétele megváltozik, kicserélődik.

 

A szukcesszióval rokon fogalom a lakásszociológiában használatos filtráció. Ezen azt értik, hogy az idők folyamán a lakások lakói kicserélődtek, azaz a lakásokba egyre szegényebb rétegek költöznek be, míg a korábbi lakók fokozatosan nagyobb és jobb minőségű lakásokba költöznek. A lakások mintegy „lefelé”, a lakók pedig „felfelé” mozognak a társadalmi ill. a lakásstruktúrában.

 

Módszerek

 

Az alapvető társadalomstatisztikai adatokat a népszámlálás adja. Pontosabb elemzéseket ad a települések népességszám szerinti kategorizálása. A legalkalmasabb egy olyan településkategória rendszer lenne, melyben minden várost és falut a funkciói és fejlettsége alapján lehetne osztályozni.

 

Szelényi Iván a fejlődés és a hanyatlás alapján 5 falu és 2 város kategóriáját hozta létre: 1. sorvadó falu és tanya, 2. hanyatló falu, 3. stagnáló falu, 4. a fejlődő falu, 5. gyorsan fejlődő városiasodó falu, 6. kevésbé fejlődő, főleg kisebb és nem megyeszékhely város, 7. erősen fejlesztett város.

 

A regionális vizsgálatok során a 19 megyét és Budapestet szokták megkülönböztetni.

 

Elméletek

 

Urbanizáció

 

A város szociológiának alapvető kérdése, hogy meddig folytatódhat az urbanizációs tendencia.

 

Toynbee szerint néhány évtizeden belül a fejlett országok népességének többsége néhány nagy metropolisban, azaz egymással összefüggő sokmilliós városokban fog élni. Egy másik felfogás szerint a technika lehetővé teszi a munkahelyek nagyfokú decentralizációját. Tökéletesedik a közlekedés és a távközlés, melynek hatására a lakosság a kisebb településeken fog lakni, de a nagyváros előnyeit ugyanúgy élvezheti.

 

Enyedi György ezt a modern urbanizáció ciklikus elméletében fogalmazza meg. Eszerint a ciklus első „városrobbanás” szakaszában rohamosan nő a városok népessége. A második szakaszában a városnövekedés lefékeződik és a falvak és az elővárosok között külön válnak a növekvők és a hanyatlók. A harmadik a dezurbanizáció szakasza, melyben a város növekedés megáll, és a falusi népesség száma nőni kezd. Hazánk a második szakaszban van.

 

A városi és a falusi életmód különbségei

 

Másik alapvető kérdés, hogy miben különbözik egymástól a városi és a falusi életmód valamint a városi életmód jobb-e mint a falusi.

 

A városi és a falusi életmód megkülönböztetésében klasszikusnak számít Tönnies könyve, mely szerint a falvakra a közösség a városokra a társadalom jellemző. A közösségben a személyes kapcsolatok vannak jelen és ezek szabályozzák a társadalmi életet. A társadalomban személytelen cserekapcsolatok vannak és szerződések szabályozzák a társadalmi életet.

 

L.Wirth a nagyváros lényegét egy különleges életmódban látja. Szerinte a városi életre a kifinomultság, a változatosság, a szabadság és a tolerancia jellemző. Ennek okát abban látja, hogy a városi lakosok sokféle életstílussal találkoznak, ezért toleránsabbak ezzel szemben, mint a kisvárosok vagy a faluk lakói.A városi lakosok nem nem teljes személyiségükkel vesznek részt a az emberi kapcsolatokban, hanem csak egy részével. A városokban az emberi kapcsolatok elszemélytelenednek.

 

H. Gans „etnikai faluszigeteket” mutatott ki az amerikai nagyvárosokban, melynek lakói egy-egy etnikumhoz tartoznak és a nagyvároson belül olyan személyi kapcsolatai vannak, amelyek a falvak lakóira jellemzőek.

 

Városökológiai elméletek

 

A városszociológia egyik ismert elmélete a humánökológiai vagy városökológiai elmélet, melyet a chicagói szociológiai iskola dolgozott ki a két világháború között.

 

A városökológiai elmélet abból indult ki, hogy a növény- és az állatvilág területi elhelyezkedéséhez hasonlóan a nagyvárosokban is bizonyos városrészekhez kapcsolódnak a különféle tevékenységek.

 

Park és Burgess megfogalmazták a koncentrikus körök elméletét. Eszerint a városközpont az üzleti övezet, mely körül helyezkedik el az átmeneti övezet. Itt összpontosul az összes társadalmi probléma, mint a szegénység, az alkoholizmus stb. A leromlott városrészeket és nyomornegyedeket nevezik slumnak. A harmadik gyűrűben valamivel jobb helyzetű munkások élnek bérházakban. A negyedik övezet a munkások családi házainak területe. Az ötödik övezetben új bérházak vannak. A nagyváros körül van az ingázók családi házainak az övezete. Itt alakultak ki a kertes, családi házas külvárosi területek, a „szuburbinák”.

 

Egy másik városökológiai elmélet szerint nem koncentrikus körökbe, hanem a központtól a város határáig kinyúló szektorokba lehet a városokat felosztani. Eszerint vannak ipari, kereskedelmi, és lakóterületi szektorok. A szektorok kialakulásában szerepet játszanak a fő közlekedési utak. A domborzat is befolyásolja a város szerkezetét.

 

Egy harmadik városökológiai elmélet szerint a nagyvárosokon belül több városmag van, melyek köré egymástól többé-kevésbé független városrészek szerveződnek. A városi övezetek elkülönülése együtt jár a lakosságuk szegregációjával.

 

A városok és a falvak szociológiájának kérdésköréhez közel áll a regionális különbségek kérdése. Felismerték, hogy egy-egy országon belül vannak az átlagosnál sokkal fejlettebb és gazdagabb régiók, és sokkal elmaradottabb, szegényebb régiók is. A fejlett régiót szokták magnak vagy centrumnak nevezni, a fejletleneket pedig perifériának. A centrum és a periféria között helyezkedik el a félperiféria.

 

Magyarországi helyzet

 

Késleltetett városfejlődés

 

A vidéki városok egy része kevésbé városias jellegű. 1990 óta a városiasodás hazánkban erősen lelassult, Budapest népessége pedig csökkent. Mindez összefügg a gazdasági depresszióval és az új lakásépítések nagyfokú visszaesésével. A településszociológiának az álláspontja szerint nem feltétlenül előnyös, hogy a városokban lakó népesség aránya növekedjen. Ezzel szemben a kívánatos célnak azt kell tekinteni, hogy az urbanizáció szintje minden településen növekedjen és az ország minden lakosa számára elérhető legyen a városi élet nyújtotta előnyök és a városi funkciók.

 

Konrád György és Szelényi Iván azt a tételt fogalmazták meg, hogy a szocialista országokban a városfejlődés késleltetve ment végbe, mivel a kormányzatok a termelő beruházásoknak adtak helyet. Ezzel szemben háttérbe szorultak a városi infrastruktúrát fejlesztő beruházások. Ennek hatására a városi népesség lassabban nőtt.

 

Tanyák

 

A 19. sz. közepéig a tanyákat legtöbbször csak ideiglenesen lakták. A század második felében hirtelen megnőtt a tanyákat állandóan lakó népesség. Az 1945 utáni földreformot követően az új gazdák sok új tanyát építettek. Egy ideig úgy gondolták, hogy a tanyák nem fejleszthetőek és nem képesek beilleszkedni a korszerű mezőgazdaságba. A mezőgazdaság kollektivizálása után rohamosan csökkeni kezdett a tanyasi népesség. Az ország egyik részében megszünnek a tanyák, ezzel szemben a Duna-Tisza közén sokáig fognak fennmaradni.

 

Városhiányos településhálózat

 

Fontos kérdés, hogy milyen az ország településhálózata, milyen a különböző nagyságú és funkciójú városok aránya és van-e minden régiónak városközpontja.

 

Ma is vannak az országnak olyan városhiányos részei, melynek lakossága nem tud kis távolságon és időn belül a városok nyújtotta szolgáltatásokhoz hozzájutni. A 20. Század első felében csak a fővárost fejlesztették, és a fővárosra koncentrálódott a fejlesztés összes költsége. A vidéki nagyvárosokat is elkezdték fejleszteni, és ennek hatására a kisebb városok és községek alig fejlődtek. 1971-ben kialakították a településhálózat fejlesztési koncepciót, melynek hatására minden települést elkezdtek fejleszteni.

 

Az életkörülmények különbségei

 

A különböző települések életkörülményei közötti különbségek társadalmi egyenlőtlenségeket jelentenek. A községekben sokkal nagyobb a szegények aránya mint a városokban vagy Budapesten. A községekben az országos átlagnál magasabb a munkanélküliség aránya és az átlagosnál hosszabb ideig tart a munkanélküliség. A községi népességben gyakrabban fordulnak elő egyes testi és lelki problémák, mint a városokban. A Budapesti lakosság e tekintetben a legelőnyösebb helyzetben van.

 

Regionális különbségek

 

A regionális különbségek a megyék között 1960-as évek óta kissé  csökkent. A legkedvezőbb helyzetben a főváros van, utána a központi régiók következnek, majd az Észak-Nyugat   Dunántúli és a Déli régió. A jövedelem tekintetében a Keleti és Észak-Keleti régió messze elmarad ettől és ennek következtében a szegénység is itt a legelterjedtebb.

 

Lakásviszonyok

 

Hazánkban két elkülönülő lakáshoz jutási rendszer   él egymás mellett. Az egyik a magántulajdonban lévő lakások vásárlásának és építésének piaca, a másik az állami lakáskiutalás.

 

Szelényi Iván e két rendszeren megkülönböztetett lakásosztályokat a lakások jellege és minősége szerint.

 

Az állami bérlakásokban lakók között megkülönböztette: az új állami bérlakásokban és a  régi állami bérlakásokban élőket.

 

A magántulajdonban lévő lakások között megkülönböztette: a nagyobb lakóépületekben lévő öröklakások tulajdonosait, az új családi házak tulajdonosait és a régi családi házak tulajdonosait.

 

Külön osztályba sorolta a lakással nem rendelkezőket.

 

A magas jövedelműek az új bérlakásokkal vagy új öröklakásokkal rendelkeznek. A szegényebbek régi állami bérlakással vagy paraszt házzal rendelkeznek.

 

Társadalompolitika

 

Településfejlesztési politika

 

A települések fejlődését kormányzati és helyi államigazgatási döntésekkel erősen lehet befolyásolni. Gyakran gazdasági célnak számít az, hogy a gazdasági fejlődés követelményeihez alkalmazkodjon. A politikában gyakran megnehezítik vagy megtiltják bizonyos településekre való beköltözést. Vannak olyan gazdaságpolitikai eszközök, melyekkel a fejleszteni kívánt területeken a munkahelyek arányát növelni tudják. A településfejlesztésben szerepet játszik az infrastrukturális fejlesztés is.

 

Lakáspolitika

 

A lakáspolitikában 3 alternatíva különböztethető meg:

 

1.      A magántulajdonban lévő családi házak és társasházak építésének előnyös hitelekkel történő ösztönzése.

 

2.      A magántulajdonban lévő nagy bérházak építésének elősegítése.

 

3.      Alacsony lakbérű lakások juttatása az arra rászorultaknak.

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.