Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Andorka-Bevezetés a szociológiába3

2008.10.04

4. Egyenlőtlenség, szegénység

 

Alapfogalmak

 

Minden mai társadalomban vannak szegények és gazdagok, hatalmak és hatalomnak kiszolgáltatottak. Ez a jelenség az egyenlőtlenség. A szociológiának a kezdetei óta egyik központi kutatási témája, hogy mekkorák az egyenlőtlenségek, mi az oka a szegénységnek, az egyenlőtlenségnek és hogyan lehet a szegénységet enyhíteni.

 

Egyenlőség-egyenlőtlenség

 

A társadalmi egyenlőtlenségen azt értjük, hogy az egyének és a családok, valamint a különféle társadalmi kategóriák helyzete a társadalomban nagy különbséget mutat. Az egyenlőtlenségnek számos dimenziója különböztethető meg. Ilyen e jövedelem, a vagyon, a munkakörülmények, a lakóhely, a műveltség, az egészségi állapot stb.

 

Az egyenlőtlenség fogalmát alapvetően két értelemben szokás használni. Az aktuális pozíciók egyenlősége azt jelenti, hogy a társadalom minden tagjának az adott időszakban azonos a jövedelme, a vagyona, azonosak a lakásviszonyai stb. Az esélyek egyenlősége azt jelenti, hogy a társadalom minden tagjának egyenlő esélye van arra, hogy a jövedelem szempontjából stb. kedvező pozíciókat elérje.

 

Méltányosság, igazságosság

 

A méltányosság azt jelenti, hogy a társadalom tagjai akkora javadalmazásban, megbecsülésben stb. részesülnek, a társadalom részéről, mely arányos a társadalom érdekében végzett szolgálatukkal, a közjóhoz való hozzájárulásukkal. Azt az elképzelt társadalmat, ahol ez megvalósul, szokták meritokráciának nevezni.

 

A méltányossággal rokon fogalom az igazságosság. Igazságosnak nevezik azt, amikor még senki sem tudja, hogy a jobb módúak vagy a szegények közé fog tartozni, amit a társadalom minden tagja elfogadhatónak tartana.

 

Szegénység

 

A szegénység fogalmát inkább a hagyományos fajtájú hátrányos helyzet megjelölésére, az alacsony jövedelem és az ebből adódó hátrányok megjelölésére szokták használni.

 

A depriváció szó szerint valamitől való megfosztottságot jelent. Amikor a szegénység megjelölésére használjuk azt a szót, többnyire azt értjük alatta, hogy a deprivált személy vagy család nélkülöz valamit, ami az adott társadalomban a nagy többségnek rendelkezésére áll, vagy amit az adott társadalomban mindenki számára kívánatos, elérhető minimumnak tart.

 

A hátrányos helyzet fogalmat a depriváció magyar fordításaként lehet értelmezni, és nemcsak a jövedelmi, hanem egyéb hátrányokra is vonatkozik. A többszörös hátrányos helyzet az olyan személyekre és családokra utal, akiknél egynél több hátrány jelentkezik.

 

Abszolút szegénységről beszélünk, ha az egyén vagy a család a létminimum alatt él. A létminimumot legtöbbször egy bizonyos egy főre jutó havi jövedelemben határozzák meg.

 

A relatív szegénység azt jelenti, hogy az egyén vagy család erősen elmarad az adott társadalom átlagos viszonyaitól, pld. az egy főre jutó jövedelem kevesebb, mint az átlag 40, 50 vagy 60 százaléka.

 

Módszerek

 

Háztartásijövedelem-felvétel

 

A jövedelemegyenlőtlenségekre és a szegénységre vonatkozó magyarországi adatforrásokat a Központi Statisztikai Hivatal /KSH/ végzi. Az adatfelvétel során a háztartások tagjainak életkörülményeit és életmódjukat vizsgálják. A háztartási jövedelmeket kevésbé részletesen kérdezik, és ez lehetővé tesz egy többdimenziós szegénységvizsgálatot.

 

Háztartáspanel-felvétel

 

Ennek az a lényege, hogy ugyanazokat a háztartásokat és személyeket keresik fel évről évre és róluk kérdőívet töltenek ki. A paneljelleg lehetővé teszi, hogy a háztartások és a személyek helyzetében évről évre bekövetkező változásokat elemezzék. Itt a nyugdíjminimumot is vizsgálják.

 

Létminimum

 

Ha az egész népességre kiterjedő jövedelemvizsgálat alapján a szegényeket elemzik, meg kell húzni azt a határt, az ún. szegénységi küszöböt, amely alatt szegénynek tekintik a háztartásokat és a személyeket a szociológusok. Hazánkban a KSH először 1968-ra vonatkozóan számított létminimumot, melynek havi összege 620 Ft/fő volt. A számítás eredményeit titkosították, de 1980-az évek közepétől rendszeresen számítottak létminimumot.

 

Jövedelmi decilisek

 

A jövedelmek egyenlőtlenségét többféleképpen lehet mérni. E módszerek közül a legegyszerűbb az ún. jövedelmi decilisek eloszlása, vagyis százalékos részesedések sz összes jövedelemből.

 

Elméletek

 

Az elfogadható egyenlőtlenség mértéke

 

Három álláspontot szokás megkülönböztetni:

 

1.      Az egyenlőtlenségek szükségszerűek, kívánatosak. Ez a felfogás a XIX. századi szociáldarwinizmusra nyúlik vissza.

 

Ennek az álláspontnak háromféle indoklása létezik:

 

a.       A társadalomban szűk elitek állnak szemben a tömegekkel, ezek az elitek az átlagnál tehetségesebbek, intelligensebbek. Ők viszik előre a gazdaság, a társadalom, a kultúra fejlődését, ezért magas jövedelmeket érdemelnek. Ez az elitista álláspont.

 

b.      Minden társadalmi beavatkozás fennálló jövedelemeloszlásban a szegényebbek érdekében sérti a gazdagok szabadságjogait, így szolgasághoz, diktatúrához vezet. Ez a libertariánus álláspont.

 

c.       A fennálló jövedelemeloszlás pontosan azt tükrözi, hogy a társadalom tagjai mennyire hasznos funkciót töltenek be a társadalom számára. Ez a funkcionalista szociológiai iskola álláspontja.

 

2.      A mérsékelt egyenlőtlenség elfogadható, de az esélyek legyenek egyenlőek. Ezt az álláspontot a XIX. századi társadalomfilozófus J.S. Mill képviselte. Azokat, akik erre az álláspontra helyezkednek, Amerikában liberálisnak, Európában szociáldemokratáknak nevezik. Eszerint a méltányos jövedelemkülönbségek elfogadhatóak addig a határig, amíg elősegíti a gazdaság és a társadalom fejlődését azáltal, hogy a társadalom tagjait nagyobb teljesítményra ösztönzi.

 

John Rawls szerint az igazságos társadalom két fő elve:

 

a.       A társadalom minden tagjának egyenlő joga van az alapvető szabadságjogok legteljesebb körére addig a határig, amely összeegyeztethető a társadalom többi tagjának hasonló teljes körű szabadságával.

 

b.      A társadalmi egyenlőtlenségeket úgy kell elrendezni, hogy azok hosszabb távon a legszegényebbek helyzetét is javítsák, továbbá a társadalom minden tagjának egyenlő esélye legyen a kedvező pozícióba való bejutásra.

 

3.      Az egalitárius álláspont szerint a teljes egyenlőség a kívánatos. Két fő képviselője Marx és Engels. Az általuk felvázolt jövőkép a kommunista társadalomról ilyen teljes egyenlőséget tartalmazott.

 

Az egyenlőtlenség és a szegénység okai

 

Az egyik álláspont szerint a társadalmi egyenlőtlenségek az emberek közötti alapvető különbségekből származnak. Ennek az okát sokan a biológiai adottságokban látják és azt feltételezik, hogy ezek többé- kevésbé öröklődnek. Néhaány szociológus szerint a szegénység oka a gazdasági-társadalmirendszer jellege, működése, ezért a legfőbb feladat ennek a megváltoztatása.

 

Egy másik álláspont a szegények rossz testi és lelki egészségi állapotára hívta fel a figyelmet, hiszen ők képtelenek rendszeres munkavégzésre.

 

Van olyan álláspont, amely szerint a csonka családok válnak szegénnyé és képtelenek ebből a helyzetből kiemelkedni.

 

A fent említett három elméleti magyarázatot ötvözi a szegénység kultúrája elmélet.  Egyik képviselője Lewis, aki szerint a szegény rétegekben tartozóknak egy különös normarendszere vagyis kultúrája van. Ez megakadályozza őket abba, hogy a szegénységből kiemelkedjenek, de megkönnyíti számukra, hogy a szegénységgel járó terheket elviseljék.

 

Megfogalmazták azt a hipotézist is, hogy a szegénység elsősorban életciklus-jelenség. Vizsgálatok kimutatták, hogy bizonyos demográfiai események /válás/ a szegénységi küszöb alá süllyedét okozhatnak.

 

Kik a szegények?

 

Négyféle szegénység létezik:

 

1.      Hagyományos szegénység, amely már a szocialista korszakban jólismert volt. A szocialista korszakban két tényező volt, amely jövedelmi hátrányokat okozott. Az egyik a szakképzetlen munkás, a másik a mezőgazdasági fizikai réteghez való tartozás volt.

 

2.      Az „új” szegényeknek a munkanélkülieket nevezik a rendszerváltás  óta. Ide sorolják a rokkantnyugdíjasokat, az özvegyinyugdíjasokat, a háztartásbelieket és az egyéb eltartottakat.Ide tartoznak tehát akiknek nincs rendszeres keresetet biztosító munkahelyük.

 

3.      Már a szocialista korszakban is észrevehető volt az, hogy a szegénység az idősebb korosztályokból fokozatosan  a gyermekek felé tolódott el. A rendszerváltás után ez a tendencia felerősödött.

 

4.      A mai Magyarországon megfigyelhető az etnikai szegénység.A roma etnikumhoz tartozó népességnek nagyobb része a szegény. A romák alkotják a magyar társadalomnak a szegénység által leginkább veszélyeztetett részét.

 

A jóléti állam kiépülése

 

A jóléti állam azt jelenti, hogy az állam növekvő részt vállal az állampolgárok jólétében, nyugdíjat biztosít, családi támogatást ad, betegségi, baleseti, munkanélküliségi támogatást nyújt és ingyenes egészségügyi támogatást biztosít. Ezek a jóléti programok eltérő időpontban és mértékben majdnem minden fejlett országban kiépültek a második világháború után.

 

Titmuss jóléti modellje:

 

1.      Reziduális modell: ebben csak azoknak nyújtanak támogatást, aki képtelenek a piacon megfelelő jövedelemhez jutni.

 

2.      Teljesítménymodell: ebben a támogatásokat a korábbi járulékbefizetésekhez kötik és azok arányában adják./pl. nyugdíj/

 

3.      Intézményes modell: minden álampolgár életkörülményeit és életesélyeit kívánja az egyenlőségfelé közelíteni mindenkinek alanyi jogon adott támogatásokkal.

 

Esping-Andersen jóléti modellje:

 

1.      Liberális modell: elsősorban a segélyezésre támászkodik és viszonylag csekély összegeket oszt ki.

 

2.      Konzervatív modell: a foglalkoztatottak jövedelmi helyzetét  védi. Elsősorban a társadalombiztosításra támaszkodik, közrepesen nagy összeget oszt el.

 

3.      Szociáldemokrata modell: célja, hogy az életkörülményeket az egyenlőség felé közelítse. Állampolgári jogon nyújtja a támogatást és nagy összegeket oszt el.

 

A magyar jóléti rendszer   

 

Hazánkban a szocialista korszakban kiterjedt jóléti rendszer alakult ki. Ez azonban nem volt jól műküdő jóléti állam, mert sokan nem vagy csak alacsony támogatást kaptak, így szegények maradtak. A támogatások nagy részét a jómódúak kapták.

 

A következő programok sorolhatóak a magyarországi jóléti rendszerhez:

 

1.      Nyugdíj

 

2.      Családi támogatás

 

3.      Táppénz

 

4.      Munkanélküli-segély

 

5.      Szociális segély

 

6.      Egészségügyi ellátás

 

7.      Oktatás

 

8.      Lakástámogatás

 

9.      Fogyasztói ártámogatások

 

A rendszerváltás után megjelent és megnőtt a munkanélküliség  és a szegénység, melyek hatására megnőttek a támogatási igények.

 

Két elvi álláspont / reformjavaslat/:

 

1.      A jóléti rendszer reformja, nem pedig a leépítés szükséges. Egy korszerű jóléti rendszert kellene felépíteni.

 

2.     

 Minden jóléti támogatás reformját külön-külön kell megvizsgálni, és figyelembe kellene venni, hogy a reform kiket    érinthet hátrányosan.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.