Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Andorka-Bevezetés a szociológiába11

2008.10.04

 

12. Oktatás

 

Alapfogalmak

 

Oktatás, nevelés, a társadalom integrációja

 

Oktatásnak nevezzük a társadalomban a felnőttkorban betöltendő szerepekhez szükséges ismeretek átadását a gyerekeknek és a fiataloknak.

 

Nevelésnek szokás nevezni a viselkedési normák megtanítását, a mögöttük álló érvek átadását, másképpen fogalmazva a személyiség fejlesztését.

 

Az oktatás azáltal, hogy egységes ismereteket ad a fiataloknak, egységes kultúrába vezeti be őket, hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalokban megerősödik az érzés, hogy egy nagyobb társadalmi közösség tagjai, vagyis integrálódnak a társadalomban.

 

Az oktatási intézmények funkciói tehát az oktatás /vagyis az ismeretek átadása/, a nevelés /tehát a személyiség fejlesztése/ és a fiatal nemzedékek integrációja a társadalomban.

 

Emberi beruházás

 

Emberi beruházásoknak tekintik mindazokat a ráfordításokat, amelyek az egyénmunkájának termékenységét közvetlenül emelik. Ide tartoznak az oktatási és az egészségügyi ráfordítások.

 

Módszerek

 

Iskolai végzettségi arányszámok

 

Az oktatás legegyszerűbb mutatói kifejezik, hogy a népességnek mekkora része ért el különböző iskolai végzettségi szinteket, hány százalékának van felsőfokú, középfokú vagy alapfokú végzettsége.a megfelelő végzettségűek arányát az olyan életkorú népességhez célszerű viszonyítani, mely ezt a végzettséget elérte /pl. az általános iskola 8 osztályát elvégzettek számát a 15 éves és ennél idősebb népességhez/. Ezek aza adatok a népszámlálás alapján válnak ismertekké.

 

Beiskolázási arányszámok

 

Az adott évi oktatást jól jellemzik az ún. beiskolázási arányszámok. Ezek azt fejezik ki, hogy a különféle szintű és fajtájú iskolákban hányan tanulnak ill. mekkora a tanulók száma az adott típusú iskolai oktatásban való részvétel szokásos életkorában lévő összes népesség számához viszonyítva.

 

A hazai oktatást a következő beiskolázási arányszámokkal szokás leírni:

 

-         Az óvodába járó gyerekek száma a 3-5 éves népességhez viszonyítva.

 

-         Az általános iskolában tanulók száma a 6-13 éves népességhez viszonyítva.

 

-         A 3 éves szakmunkásképző iskolákba járók száma a 14-16 népességhez viszonyítva.

 

-         A gimnáziumi és szakközépiskolai képzésben nappali tagozaton részt vevő tanulók száma a 14-17 éves népességhez viszonyítva.

 

-         A felsőfokú oktatási intézmények nappali hallgatóinak száma a 18-22 éves népességhez viszonyítva.

 

Ezeknek a beiskolázási arányszámoknak több problematikus pontja van:

 

-         Csak a nappali tagozatos tanulókat veszik figyelembe.

 

-         A nappali tagozaton tanulók kisebb része „túlkoros”, mert később kezdte meg tanulmányait.

 

-         Évismétlés miatt tolódnak a tanulmányok.

 

Elméletek

 

Az iskola szerepe

 

Az antik és feudális társadalomban is voltak már iskolák. Ezekben a társadalmakban a család és a rokonság, valamint a faluközösség voltak azok a társadalmi intézmények, melyek megtanították a fiatalokat a felnőttkori szerepek ellátására és az eredményes munkavégzéshez szükséges ismeretekre.

 

Az iparosodás előrehaladásával ezen ismereteknek átadásának funkcióját majdnem teljesen átvette az iskola. Minél jobban előrehaladt a műszaki és gazdasági fejlődés, annál jobban nőtt az iskolák szerepe.

 

A szülők kevésbé képesek a munkavégzéshez szükséges tudást átadni azért, mert az általuk megtanult ismeretek a gyerekeik korában már elavultnak számítottak. A modern társadalomban való eligazodáshoz már speciális ismeretekre volt szükség.az oktatás fő feladata a gazdasági és a társadalmi fejlődés előremozdítása.

 

Az emberiberuházás-iskolájának elmélete szerint, a gazdasági növekedés egyre növekvő fontosságú, hiszen a társadalomban a legfontosabb tényező az emberi beruházások nagysága és az oktatás kiszélesítése, hosszabbítása. A gazdasági fejlődéshez az szükséges, hogy minél többen minél magasabb iskolai végzettséget és szakképzettséget szerezzenek. Ez az előfeltétele annak, hogy a foglalkoztatott népesség hatékonyan tudja használni az egyre bonyolultabb termelőeszközöket. A magas ismeretszint szükséges továbbá a modern társadalmak demokratikus politikai rendszerének működéséhez is.

 

Ezt az optimista felfogást Bourdieu kétségbe vonta. Szerinte az iskolák csak látszólag végzik a legtehetségesebb és legszorgalmasabb tanulók kiválogatását. A valóságban a vizsgaeredményekkel és a továbbtanulás irányításával, valamint az azonos szintű oktatási intézmények közötti erős differenciálódás révén rejtetten kijelölik a tanulók helyét a társadalomban. Tehát a látszólag igazságosan értékelő iskolák valójában rejtett társadalmi diszkriminációt érvényesítenek, és ezzel elősegítik a társadalmi pozíciók nemzedékről nemzedékre való átörökítését. Ezt nevezik a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődésének.

 

S.M. Miller és P. Roby a „papírkórsággal” szemben készítettek egy bírálatot. Ezen azt értik, hogy a bizonyos munkakörök, beosztások betöltéséhez egyre inkább szükséges bizonyos iskolai bizonyítványokkal rendelkezni. A bizonyítványhoz való ragaszkodás megakadályozza a hátrányos helyzetű rétegek tagjainak társadalmi felemelkedését és pont a legtehetségesekebbét.

 

Ivan Illich kritikája szerint az iskola más szolgáltatóintézményekhez hasonlóan a személyi, családi és kisközösségi autonómiát ássák alá, és az egyes emberek kedvezményező kézségét csökevényesítik el. Ezért a formális iskolai oktatás teljes megszüntetése mellett érvel.

 

Az ’50-’60-as években a szociológusok körében az az optimista nézet uralkodott, hogy az oktatás kiterjesztése és demokratizálása révén nagymértékben csökkenteni lehet a társadalmi különbségeket. A ’70-es években sok szociológus úgy látta, hogy az oktatás nemcsak ténylegesen tesz keveset a társadalmi különbségek kiegyenlítésében, hanem elviekben is csak igen keveset tehet.

 

Kulturális tőke és nyelvi készségek

 

Ennek egyik magyarázata szerint, a szülői házban és a baráti csoportokban elsajátított kultúra olyannyira meghatározó tényező, hogy az iskolai oktatás képtelen változtatni rajta. Kimutatták, hogy a társadalmi különbségek a gyerekek szóhasználatában is erősen megmutatkozik. Ezen túlmenően a tankönyvek, a különórák, a kulturális intézmények látogatása stb. lényegesen befolyásolják a gyerek iskolai teljesítményét.

 

Ezt a kulturális örökséget nevezte Bourdieu kulturális tőkének. Ez azt a célt szolgálja, hogy egyes rétegek megkülönböztessék magukat a többiektől.

 

Bernstein a nyelvi kézségekre helyezte a fő hangsúlyt az iskola által újratermelt egyenlőtlenségek okai közt. Szerinte különböző társadalmi rétegek gyerekei családjukban eltérő nyelvi készségeket sajátítanak el. A használt nyelv erősen befolyásolja a gyerek egész gondolkodását. Az iskolák viszont felső-középosztályi nyelvet használnak az oktatásban és ezt követelik meg a tanulóktól, akik nem tudnak ennek megfelelni. Súlyosabb hátrányt jelent, ha a tanuló nem az anyanyelvének megfelelő iskolába jár.

 

Öröklés

 

A hátrányosabb helyzetben lévő családok gyermekei a genetikai öröklés következtében alacsonyabb intelligenciáúak, ezeket a genetikai hátrányokat lehetetlen kiegyenlíteni. A nevelés és az oktatás sokat tehet a hátrányos helyzetűek képességeinek fejlesztése érdekében. Még ha pontosan lehetne is mérni az intelligenciát, akkor sem lehetne eldönteni, hogy azon belül mekkora részt határoz meg az öröklés és mekkorát a társadalmi környezet.

 

 

Nemzetközi tendenciák

 

Az iskolai végzettség és a beiskolázási arányszámok növekedése

 

Denison kimutatta, hogy az iskolai végzettség emelkedése lényegesen hozzájárult a fejlett országok gazdasági fejlődéséhez és nemzeti jövedelmének emelkedéséhez. A fejlett országokban az 50-70-es évekig valóságos „oktatási robbanás” következett be. Erősen megnőttek a beiskolázási arányszámok. A fejlett országokban az általános iskolák szintjén 100 %-ot , a középfokú oktatásban 85 %-ot, és a felsőfokú oktatásban 20-40 %-os eredményt ért el.

 

Az iskolai végzettség hatása az életpályára

 

Minden fejlett országban azt állapították meg, hogy az elért iskolai végzettség hatására a foglalkozási életpálya egyre erősebbé válik. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi származás nem közvetlenül meghatározó.

 

Kimutatták, hogy a fejlett országokban minden gyerek részt vesz az alapfokú oktatásban, így senki sem analfabéta. A fiatal felnőtteknek jelentős része nem képes olvasni ill. az olvasott szöveget megérteni. Ezt nevezik funkcionális analfabetizmusnak.  

 

Az oktatás eredményességének romlása és az oktatással kapcsolatos elégedetlenségek különböző okaira mutattak rá. Az oktatásra fordított költségvetési kiadások nem tartottak lépést a létszámok növekedésével. A nagy tanulólétszámok oda vezettek, hogy a hagyományos tanár-diák viszony eleredménytelenedett. Egy-egy tanulóra kevesebb időt lehetett fordítani és a tanulás színvonala romlott.

 

Magyarországi helyzet

 

A magyar népesség iskolai végzettsége

 

Az iskolai végzettség igen látványosan emelkedett. Az általános iskolai oktatás meghosszabbítása a II. vh. után 8 évre, a középiskolákba járó tanulók számának növelése, a 3 éves szakmunkás-tanuló képzés felvétele az oktatási rendszerbe valamint a felsőoktatási intézmények létszámainak emelkedése következtében a felnőtt korba lépő nemzedékek iskolai végzettsége lényegesen magasabb volt, min az előző nemzedékeké. Az arányszámok vizsgálata megmutatja, hogy az oktatás kiterjesztése megállt a 70-es évek végén.

 

A ’90-es évektől a numerus clausus vagyis a zárt szám érvényesült, miszerint a felsőoktatási intézmények csak annyi tanulót vehettek fel, amennyit a munkaerőtervek alapján a kormányzat engedélyezett számukra.

 

A lakosság részéről a rendszerváltás után megnőtt a kereslet az oktatás iránt. A közép- és felsőoktatásban a diákok létszáma emelkedni kezdett.Az oktatás minősége viszonylag jó színvonalú. Ezt a színvonalat támasztják alá a magyar diákok jó helyezései a nemzetközi tanulmányi versenyeken.

 

Iskolázottság és társadalmi helyzet

 

Az iskolai végzettség egyre inkább meghatározza az elérhető társadalmi helyzetet. A vezetők között egyre nőtt a felsőfokú végzettségűek aránya. Például a szakmunkás réteghez való tartozásnak is előfeltétele volt a szakmunkás-képzettség. A rendszerváltással párhuzamosan megnőtt annak a lehetősége, hogy valaki magasabb iskolai végzettség nélkül, üzleti vállalkozás útján érjen el sikereket.

 

A szegénység aránya és a munkanélküliség nagyobb az alacsony iskolai végzettségűek körében. Ezzel szemben a munkanélküliség és a szegénység ritkább a magasabb iskolai végzettségűek körében.

 

Ferge Zsuzsa és Gazsó Ferenc azt vizsgálták, hogy a szülők hatása milyen mértékben hatnak a tanulás folyamatára. Az azonos tanulmányi eredménnyel az értelmiségi gyereke a gimnázium felé irányult, míg a munkások gyerekei a szakközépiskolák és a szakmunkásképző iskolák felé. A gazdasági családból származó szülők gyerekei a szakmunkásképzők felé irányultak, de sokszor nem is tanultak tovább. A divatos tagozatos osztályokban több értelmiségi gyerek tanult, mint a többiekben.

 

Ez a társadalmi háttér szerinti szelekció a felsőoktatási intézményekben is folytatódik. A felsőoktatási intézményekben sokkal nagyobb arányban vannak a szellemi foglalkozású családok gyerekei.

 

Az oktatásból kimaradta helyzete

 

A ’80-as években a szociológusok figyelmét felkeltették azok a gyerek, akik az általános iskola 8. osztályát sem tudják elvégezni. Ezeknek az aránya kicsi, mégis ezeknek az életpályájuk hátrányosan alakul. Ezek a fiatalok szakképzetlen fizikai munkát végeznek. Többségük községi lakos marad és legtöbbjük családi jövedelme alacsony.

 

Kisegítő iskolák

 

Az általános iskolákból lemorzsolódók problémájától el kell különíteni a kisegítő iskolákba járókat. Ide kerülnek azok az iskolaköteles életkorúvá váló gyerekek, akikről az iskolaérettségi vizsgálat eredménye alapján erősen feltételezhető, hogy nem fognak tudni megfelelni a rendes általános iskola követelményeinek, ezért speciális oktatásra van szükségük. Az ilyen iskolába való elhelyezésnek az oka lehet az átlagnál alacsonyabb intelligencia szint és valamilyen viselkedési probléma, az ilyen iskolát végzett gyerekek későbbi életpályájának vizsgálata azt mutatta, hogy jelentős részük a kisegítő elvégzése után szakmát tanul és jól meg tud felelni a felnőtt életben felmerülő elvárásoknak. A szakképzetlen munkások gyerekei azonos adottságok mellett gyakrabban kerülnek ilyen iskolába, mint a szellemi foglalkozású szülők gyerekei.

 

Társadalompolitika

 

A felsőfokú túlképzésnek két hátrányára szokás hivatkozni:

 

1.      A felsőfokú képzés igen drága, ezért gazdasági veszteséget jelent, ha a végzettek nem tudnak diplomájuknak megfelelő munkakörbe jutni.

 

2.     Azok a fiatal felsőfokú végzettségűek, akik nem jutnak értelmiségi munkakörbe, társadalmi elégedetlenség forrásai lehetnek.

 

Az oktatás, különösen a felsőoktatás minden fejlett országban kisebb-nagyobb mértékben finanszírozási problémákkal küszködik. Az oktatás finanszírozásából az állam nem vonulhat ki, és a fejlett országok egyikében sincs olyan tendencia, hogy az állam teljesen kivonulna. .