Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Andorka-Bevezetés a szociológiába10

2008.10.04

 

11. Család

 

Alapfogalmak

 

Csoportok

 

A család a társadalmi kiscsoportok egyike. Csoportnak nevezzük az egyéneknek olyan együtteseit, melyeket bizonyos közös ismérvek jellemeznek, kötnek össze. Ilyen értelemben a csoport az osztálynál és a rétegnél általánosabb fogalom, más szóval az osztály és a réteg is csoport.

 

Kiscsoportoknak nevezzük azokat a csoportokat, melyeknek tagjai olyan kis létszámúak, hogy egymást személyesen ismerik és egymással többé-kevésbé szoros kapcsolatban vannak. Ilyenek pl. a munkahelyi vagy lakóhelyi közösségek.

 

Meg szokás különböztetni a formális és informális csoportokat. Formális csoportnak nevezzük azokat a csoportokat, melyekben szervezeti szabályok vannak /pl. vállalat egy-egy osztálya/. Informális csoportnak nevezzük azokat a csoportokat, melyeket nem formális szabályok definiálnak, hanem személyes kapcsolatok, szimpátiák, közös érdekek és azok képviselete tart össze /pl. egy baráti csoport/.

 

A kiscsoporttal rokon fogalom az elsődleges csoport. Az elsődleges csoport olyan kiscsoport, melyben a csoporttagok teljes személyiségükkel vesznek részt, ezért a kapcsolatok sokoldalúak és érzelmileg színezettek. Az elsődleges csoportokban az egyes csoporttagok érzelmi biztonságot és segítséget várnak és kapnak. Ezek a kapcsolatok elősegítik a személyiségfejlődést. Ezekben a csoportokban megy végbe a gyermek szocializációja, a személyiségük fejlődése. Ezen csoportok tagjai közötti kapcsolatok segítséget nyújtanak a felnőtt emberek lelki egészségének fennmaradásában. Az elsődleges csoportok többi tagjaitól kapott pozitív visszajelzések szükségesek ahhoz, hogy az egyén saját magáról reális énképet alkosson. A legfontosabb elsődleges csoportok a család, a rokonság, és a baráti kiscsoportok.

 

Család, családmag, háztartás

 

Családnak nevezzük a szociológiában az olyan együtt élő kiscsoportokat, melyeknek tagjait vagy házassági kapcsolat vagy leszármazás, egyszóval vérségi kapcsolat köti össze.

 

A statisztika családdefiníciója ennél szűkebb, hiszen csak a szülőket és a velük együtt élő nem házas gyerekekeiket számítja a családhoz. Ennek alapján 3 családtípust különböztet meg: a házaspárt, a házaspárt gyerekkel és a szülőt gyerekkel. Ezt szokás családmagnak vagy nukleáris magnak is nevezni.

 

A családtól meg kell különböztetni a házastárs fogalmát. Ez az együtt lakó és a megélhetési költségeket megosztó, együtt fogyasztó emberek csoportja, akik általában, de nem szükségképpen rokonok.

 

Attól függően, hogy kik élnek együtt a háztartásban, különféle háztartástípusokat szokás megkülönböztetni. Peter Laseltt szerint vannak:

 

1.      nukleáris családi háztartások /ezekben egyetlen nukleáris család tagjai élenek együtt/

 

2.      kiterjesztett családi háztartások /ezen egy nukleáris család tagjain kívül más, ehhez a családmaghoz nem tartozó rokonok élnek együtt/

 

3.      több családmagból álló háztartások /ezekben több családmag él együtt, legtöbbször a szülők és házas gyerekük házastársával/

 

a.       törzscsalád háztartás /ezen belül a szülők egyetlen házas gyerekükkel élnek együtt/

 

b.      házas szülőkből és több házas gyermekükből álló háztartás /nagycsalád/

 

c.       a házas testvérek együttélése egy háztartásban

 

4.      Olyan háztartások, melyeknek tagjai közül senki sem tartozik ugyanazon családmaghoz /pl. két egyedülálló, nem házas unokatestvér együttélése egy háztartásban/.

 

5.      Egyszemélyes háztartás.

 

A fent említetteken kívül a háztartáshoz tartoznak a szolgák, a gazdasági vagy háztartási cselédek és más lakók. Van a háztartásoknak egy olyan tipológiája, melyben azt nézik, hogy hány nemzedék tagjai élnek együtt.

 

Házasságtípusok

 

Házasságkötésnek nevezzük a szociológiában azt a cselekményt, mellyel a felnőttek házastási-családi kapcsolatot létesítenek egymás közt. Házasságon értik sok esetben nemcsak a kapcsolat létesítését, hanem magát a folyamatot, tehát annak az egész folyamatát a létesítéstől a megszűnésig. A magyar és más fejlett országok társadalomstatisztikájában házasságnak nevezik azt a jogi cselekményt, melynek során egy férfi és egy nő a jogszabályoknak megfelelően házastársi kapcsolatot létesít. Szociológiai értelemben házasságnak lehet mondani a jogi cselekmény nélkülitartós családi együttélést is. Ezt szokás élettársi kapcsolatnak nevezni.

 

A házasságnak sok fajtáját lehet megkülönböztetni az emberiség történelme folyamán megkülönböztetni. Monogám házasságnak nevezik egy férfi és egy nő házas együttélését. Poligám házasságnak nevezik azokat, ahol egy férfinak vagy nőnek több házastársa van. Poligíniának nevezik azt az esetet, amikor egy férfinak több felesége van, poliandriának  pedig azt, amikor egy nőnek több férje van. Csoportházasságnak nevezik azt az esetet, amikor több férfi és több nő él együtt közösen házas kapcsolatban.

 

A társadalmak szigorúan szabályozzák, hogy tagjaik kivel házasodhatnak és kivel nem. A házassági tilalmak közül a leghatározottabb a vérrokonok házasságkötésének tilalma. Ezt nevezik incestusnak.

 

Endogámiának nevezik a csoporton belüli házasságkötést, exogámiának a csoporton kívülivel kötött házasságot. Ezekre változó és kevésbé szigorú szabályok vonatkoznak a társadalmakon belül.

 

Homogámiának nevezik az egy adott társadalmi osztályon, rétegen, etnikumon belüli házasságkötést, heterogámiának pedig azt, amikor a menyasszony és a vőlegény más-más osztály tagja.

 

A válás a házasság felbontása, a két házastárs különválása. A magyar és a más fejlett országok társadalomstatisztikájában válásnak tekintik azt, amikor a bíróság a fennálló jogszabályok értelmében kimondja a válást. Ettől meg kell különböztetni a tényleges különélést, a különválást. A házasság megszűnhet az egyik házafél halálával.

 

A statisztikában 4 féle családi állapotot különböztetnek meg:

 

1.      nőtlen, ill. hajadon

 

2.      házas

 

3.      elvált

 

4.      özvegy

 

Részletes családi kategóriák az alaposabb szociológia vizsgálatok érdekében:

 

1.      Nőtlen, hajadon

 

a.       egyedül él

 

b.      élettárssal él

 

2.      Házas

 

a.       geyütt él házastársával

 

b.      külön él házastársától, egyedül él

 

c.       külön él házastárásától, élettárssal él

 

3.      Elvált

 

a.       egyedül él

 

b.      élettárssal él

 

4.      Özvegy

 

a.       egyedül él

 

b.      élettárssal él

 

Módszerek

 

A családszociológia a szociológia tudományának egyik legfejlettebb ága. Kutatási területe is a legtágabbak közé tartozik. Ennek megfelelően módszerei is változatosak.

 

A házasságkötések és válások adatait évente gyűjti és közli a népmozgalmi statisztika. A kapott számokat az összes népsességszámmal osztják és ezer főre adják meg a házasságok és a válások arányszámát. Ez a nyers házasságkötési és válási arányszám.

 

Mivel a gyerekek és a már házasok nem köthetnek házasságot, és csak a házas személyek válhatnak el, ezért pontosabb adatok születnek arról, hogy az adott évben hány házasság és válás született. Ez a korspecifikus házasságkötési és válási arányszám.

 

A családi állapotre, a családok és a házastársok összetételére vonatkozó másik adatforrás a népszámlás.

 

Elméletek

 

A családfejlődés evolucionalista elmélete

 

Ez az elmélet Bachofen és Morgan nevéhez fűződik. Eszerint az emberiség történetének kezdetén a szexualitás a törzsön belül teljesen szabályozatlav volt, tehát csoportházasság létezett. Később fokozatosan korlátokat vezettek be a nemi partnereket illetően. Ezt követően a többjenűjég vált általánossá, majd a monogámia. Ezt az elméletet Engels is átvette és kiegészítette azzal, hogy a monogám házasság nem a fejlődés végső állomása. Engels szerint a kommunista és szocialista társadalmakban megszűnik a nőknek a férfiakkal szembeni alárendelt helyzete, így a nők és a férfiak egyenrangúvá válnak.

 

G. Murdock kutatásai alpján megállapította, hogy a monogámia a leggyakoribb házasságtípus az emberiség történetében, de a megfigyelt társadalmak egy részében megfigyelhető volt a poligámia is. Ritka a csoportházasság és a poliandria.

 

A fejlettség alacsonyabb szintjén lévő társadalmakban gyakoribb volt a poligínia, mint a fejlett társadalmakban. Azt lehet feltételezni, hogy a család valamilyen formája minden emberi társadalomban léztezett, de ezek a formák nagyon változatosak voltak.

 

A háztartások történeti változásai Európában

 

A háztartások összetételének történeti változásaira vonatkozóan is fogalmaztak meg elméleteket.

 

Le Play szerint a házastárs a többcsaládos és törzscsaládos típus felől a nukleáris háztartástípus irányába változik a fejlett társadalmakban.

 

Parsons szerint viszont a modern gazdaság és társadalom követelményeinek a családmagra korlátozódó házastárs felel meg. Szerinte ennek a házastársnak tagjai mozgékonyabbak, könnyebben változtatnak lakóhelyet és munkahelyet, valamint kevésbé konzervatívok.

 

A modern ipari társadalmakban újra a nuklerizálódási tendencia érvényesül. Laslett szerint a középkortól kezdve a nukleáris családi háztartás volt a jellemző. Laslett szerint ennek az volt az oka, hogy általában csak akkor lehetett családot alapítani, amikor az önálló háztartás létesítésének előfeltételei megvoltak.

 

A család funkciói

 

Egy irányzat szerint a családnak öt fontos funkciója van:

 

1.      Lényeges volt a termelési funkció, mert legtöbbször maga a család volt a termelőegység. A családnak ezek a funkciói lényegesen csökkentek a TSZ-ek elterjedésével.

 

2.      A fogyasztás túlnyomó része a családban történt. A fejlett társadalmakban a fogyasztás nagy része kerül a családon kívülre.

 

3.      A reprodukciós folyamat, a gyermekek születését, a népesség fenntartását jelenti nemzedékről nemzedékre. eZ nagyrészt a család körében maradt.

 

4.      A felnőttek pszichés védelme.

 

5.      A gyerekek szocialaizációja.

 

Berger szerint nincs olyan polgári család, mely képes lenne a gyermekek személyiséggé nevelődését biztosítani és amely képes lenne a felnőttek leki egészségéhez szükséges környezetet nyújtani.

 

A családok termelési és fogyasztási funkcióinak csökkenése azzal jár, hogy megerősödött a családtagok egymás közötti érzelmeinek a fontossága. E felfogás szerint a korábbi évszázadokban a házasságkötésnél is döntő szerepet játszott a gazdasági szempont, ma viszont a házastársak egymás iránti érzelemi játszanak szerepet a párválasztásban.

 

A szerelem és a szexualitás történeti változásai

 

Shorter hipotézise szerint a hagyományos társadalomban az érzelmek teljesen alárendelt azerepet játszottak a párkapcsolatokban. A szexualitás is érzelemmentes volt és csak az utódok biztosítását szolgálta. Az 1700-as évek második felében indult meg a „szexuális forradalom”, melynek során az érzelmek egyre nagyobb szerephez jutottak a párválasztásban. Ezt nevezik a „romantikus szerelem” térhódításának.

 

Háború a család körül

 

Berger 3 tábort különböztet meg a vitában:

 

1.      A kritikus tábor szerint a család a nők elnyomásának és a gyerekek személyiségfejlődése eltorzításának intézménye. Firestone szerint a heteroszexuális kapcsolat egyenlő az erőszakkal, az anyaság pedig a rabszolgasággal. Cooper szerint a pszichiátriai problámák forrás a család, ezért a család eltüntetése lenne a kívánatos.

 

2.      A neotradícionalista tábor az előző tábor reakciójaként jött létre. Ellenzik a család felbomlását, a homoszexualitás tolerálását, a művi abortuszt.

 

3.      A szakmai tábor azokból a szakemberekből áll, akiknek munkájuk a problematikus helyzetű családok segítéséből áll.

 

Berger a második területet képviseli.

 

A gyermek helyzete a családban

 

A családszociológia egyik ágazata a gyerekek saládon belüli helyzetét kutatja. Aries a szülő-gyermek kapcsolatokban történeti vátozásokat talált. A reneszánsz korszakig a szülők nem sok szeretetet éreztettek gyerekeikkel, különösen az egészen fiatala gyerekekkel. Ezt azért sem tehették, mert a kisgyermekeknek fele meghalt, mielőtt a fiatal felnőtt kort elérte volna. A nagyon szeretett kisgyermekek elvesztése ezért nagy érzrlmi terhet jelentett volna a szülőknek.

 

A XVIII. sz. folyamán a fejlettebb országokban megindul a csecsemő és gyermek halandóság javulása. Kialakul a kisgyermekkor fogalma. A modern korban a gyerekek nagy értékké váltak.  A családok már kevesebb gyereket vállaltak, mert kedvezőbb feltételeket akartak teremteni számukra, ami igen költséges volt ezért vállaltak kevesebb gyereket.

 

A felnőttek és idős szüleik közti kapcsolat

 

A nuklealizálódási elméletből az következik, hogy a felnőtt gyerekek és a külön háztartásban élő szüleik közötti kapcsolatok meggyengülnek. Hasonlóképpen elhalványulnak a testvérekkel és a  távolabbi rokonaokkal élő kapcsolat is. Kutatásokból kiderült, hogy a nagyvárosi környezetben is fennmarad a rokoni kapcsolatok fontossága, különösen a szülők és a házas gyermekek közötti kölcsönös segítésnek van jelentősége a mindennapi életben.

 

Újabb kutatások szeint a felnőtt házas gyerekek és idősebb szülei között eléggé intenzív marad a kapcsolat. A szülők sok esetben gyermekeik gondoskodására támaszkodnak. Mindezt megnehezíti az, ha a gyerekek elköltözek az adott településről.

 

 

Nemzetközi tendenciák

 

A fejlett országokban megfigyelhető tendenciák:

 

1.      Az első házasságkötés átlagos  életkora a XIX. sz.-ban lényegesen magasabb volt Északnyugat-Európában, mint Kelet-Európában. E nyugat-európai és kelet-európai házasságkötési mintát a Hajnal János által felfedezett Trieszt-Szentpétervár határvonal választotta el. A későbbi házasságkötés magas aránya Észak-Nyugat Európában azzal függött össze, hogy a jog előírta, hogy a fiatal felnőtt férfi, akkor kötött házasságot,,, ha önálló keresettel rendelkezik. Kelet-Európában a szülői háztartások viszont befogadták a házas gyermeküket. Ennek következtében sokkal több volt a kiterjesztett család és a több családmagból álló háztartás.

 

2.      Az átlagos első házasságkötési életkor a II. vh. utáni időszakban a nyugat-európai és észak-amerikai országokban határozottan fiatalodott és lecsökkent a hajadonok aránya. A 60-as évek közepétől megfordult ez a tendencia és az első házasságkötési életkor emelkedni kezdett.

 

3.      Megnőtt a házasságon kívül együtt élők aránya .

 

4.      A 60-as évek közepének fordultával megnőtt a házasságon kívüli születések aránya.

 

5.      Egyidejűleg emelkedett a vállási arányszám.

 

6.      A házasságon kívüli születések és vállások következtében megnőtt az „egy szülő és gyerek/ek/” típusú háztartások aránya.

 

7.      Megnőtt az egyszemélyes háztartásban élők aránya. Ennek egyik oka, hogy az idősek  a megözvegyülés után  egyedül maradnak a háztartásban. A másik oka az, hogy az elváltak nem házasodnak újra, és a fiatal felnőttek még nem házasodnak meg, de anyagi erőforrásaik megengedik nekik, hogy önálló lakásuk legyen.

 

8.      Csökkent a családok átlagos gyerekszáma.

 

 

Magyarországi helyzet

 

Háztartásnagyság és háztartástípusok

 

Csak az 1960-as népszámlálás óta vannak hazánkban népszámlálási adatok a háztartásokról. Azóta a háztartások nagysága és átlagos taglétszáma lassan csökkent. Ennek  oka, hogy csökken a 3 vagy annál több gyerekes családok aránya és nőtt a gyerek nélküli házaspárok aránya.

 

Házasságkötés

 

A házasságkötési arányszám a II. vh. után lassan  csökkent. Elsősorban az elvált nők házasságkötésének gyakorisága csökkent. A nők első házasságkötésének átlagos életkora ma is meglehetősen alacsony /22 év/. Az első házasságot kötő férfiak átlag élekora 25 év. Nincsenek pontos adatok arró, hogy milyen gyakorisággal fordul elő hazánkban a házasságon kívüli tartós együttélés.

 

Válás

 

A vizsgálatokból arra következtettek,hogy a házasságoknak a 46 %-a előbb-utóbb felbomlik.A válások száma nem mutatja pontosan a ténylegesen felbomló házasságok számát, hiszen elég nagy számban vannak az olyan házaspárok, melyek ténylegesen külön élnek, de jogilag nem váltak el. A válási arányszám növekedéséből nem lehet arra következtetni, hogy ma több a rossz házasság, mint régen. A növekedés oka lehet az is, hogy megváltozott a válások jogi szabályozása és az is, hogy a korábbinál kevesebb kötelék tartja össze az elromlott házasságot.

 

Házasságon kívüli születés

 

Hazánkban elsősorban az alacsony iskolai végzettségű nők körében fordul elő a házasságon kívüli szülés. Ennek egyik oka, hogy nálunk mások a gazdasági feltételek mint Nyugat-Európában, másik oka, hogy mások a családdal és a házassággal kapcsolatos normák és értékek.

 

A házastársak kiválasztása

 

Ma a gazdasági és az anyagi-vagyoni szempontok kisebb szerepet játszanak a házastárs kiválasztásánál, mint évszázadokkal korábban. Az azonos társadalmi helyzetű egyének összeházasodásának aránya csökkent.

 

A család funkcióinak változásai

 

Az iparosodás előtt a termelés túlnyomó részben családi keretben történt. Ma a termelés a családon kívül a nagyvállalatok keretében folyik. A fogyasztás ma is túlnyomó részben családi keretekben történik.

 

A család szerepe a gyermek szocializációjában nőtt.

 

A mindennapi életben felmerülő feszültségek és kudarcok elviselésére a család nyújtja a legtöbb segítséget azzal, hogy az egyén számára szerető és megbecsülő hátteret nyújt.

 

Társadalompolitika

 

Minden hazai társadalompolitikai koncepcióban megfogalmazódott, hogy a magyar társadalomban alapvető jelentősége van a családnak és a család funkcióit az állami intémények nem kívánják átvenni.

 

Hazánkban nehéz anyagi helyzetbe kerül az a család, mely egy aktív kereső keresetéből próbál megélni. Elvben meg volna arra a lehetőség, hogy a társadalmi intézmények részben átvegyék a család funkcióit, de ezek nem képesek a családdal egyenértékű ellátást nyújtani.

 

A családpolitika körébe tartozik a családok anyagi helyzetével kapcsolatos politika is.

 

Két problémás helyzetet lehet kiemelni:   

 

1.      A fiatal házaspároknak a lakáshoz jutás egyre növekvő anyagi terheket jelent.

 

2.      A családok életszínvonalát erősen differenciálja az eltartott gyermekek száma.

 

A családpolitika körébe sorolhatjuk, az olyan intézmények létrehozását, amelyek a családoknak mindenféle problémahelyzetben segítséget tudnak nyújtani.   

 

  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.