Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Andorka-Bevezetés a szociológiába

2008.10.04

1. A szociológia, mint tudomány

A szociológia tudománya

A szociológiát legegyszerűbben úgy határozhatjuk meg, mint a társadalmi élet törvényszerűségeit kutató tudomány.

 

A szociológia mindenekelőtt tudomány. A társadalmat, amelyben élünk nem csak a szociológia segítségével ismerhetjük meg. Megismerhetjük pld. riportok, szociográfiák, szépirodalmi művek segítségével vagy a mindennapi élet tapasztalatai alapján.

 

A szociológia ezen műveknél nem pontosabban, hanem más módszerekkel tárja fel a társadalmi valóságot. A tudományos módszer lényege, hogy ha megfogalmazódik valamilyen probléma, akkor megpróbálnak a szociológusok ennek valamilyen elméleti magyarázatot adni. Végül megvizsgálják, hogy a valóságból nyerhető információk alapján igazolódik vagy megcáfolódik az elméleti magyarázatuk.

 

A szociológusok többsége azt vallja, hogy ha soha nem is lehetnek biztosak abban, hogy megtalálták az igazságot. A szociológusok kutatásai közelebb visznek a megismeréshez. Minden új hipotézissel, amelyet a megcáfolódott korábbi hipotézis helyett fogalmaznak meg, közelebb kerülünk az igazsághoz.

 

A szociológia tudományának lényegéhez tartozik tehát az elméleteknek a valósággal való összevetése. A valósággal való, tudományos módszerekkel végzett összevetés nélkül nem beszélhetünk tudományos szociológiáról.

 

A társadalmi struktúra, intézmények, kultúra

 

Ha az ember az emberiség kezdete óta nem élt volna társadalomban, akkor nem lett volna képes az állatvilágból kiemelkedni. A társadalomban való együttélésnek vannak szabályszerűségei, és ezeket kutatja a szociológia. A szociológust az érdekli, hogy milyenek a különböző társadalmak, hogyan működnek és hogyan változnak.

 

Egy társadalom a szociológusok többsége szerint nem csak a társadalom tagjainak összessége, mert van bizonyos struktúrája, intézményei, kultúrája.

 

Társadalmi struktúrán az egyének és a társadalmi csoportok közötti viszonylag tartós viszonyokat értjük.

 

Társadalmi intézménynek nevezzük a társadalom tagjainak többsége által végzett tevékenységek alapvető módját és mintáját. Ezekhez  normák és értékek tartoznak, melyeknek megszegését büntetik.

 

A kultúrán az anyagi javak, normák és értékek együttesét értjük.

 

A társadalom tagjainak egész életét befolyásolja a társadalmi struktúrában elfoglalt helyük. Az egyének az intézmények keretei között, az azok nyújtotta lehetőségek által behatárolva cselekszenek a társadalomban, a társadalmi környezetük kultúrája szerint alakítják mindennapi életüket.

 

A társadalomtudományok történelmi kialakulása

 

A társadalomról való gondolkodás egyidős az emberiség kezdeteivel.A társadalomtudományok közül az írásbeliség kezdetei óta különálló tudomány volt a történetírás. A többi társadalomtudományok a filozófiáról váltak le.  Elsőként a XVII. században a demográfia önállósult John Graunt által. Ő a pestis és más halálokok miatti törvényszerűségeket próbálta empirikus adatok alapján vizsgálni.

 

A XVII.sz. második felében John Locke politikatudományi munkái jelentek meg, így a politikatudomány véglegesen elkülönült a filozófiától. Ennek az előzménye az volt, hogy a gazdaságilag lassan erősödő polgárság le akarta rázni magáról az uralkodó abszolút hatalmát, és demokratikus politikai viszonyokat próbált teremteni.

 

Egy évszázaddal később Adam Smith munkáival vált le a filozófiáról a közgazdaságtan. Ennek elsődleges célja annak a bizonyítása volt, hogy ha az állam nem avatkozik be a gazdasági életbe, akkor a piacon az egyes emberek önérdeket követő viselkedése optimális gazdasági eredményhez vezet.Legjobb tehát e „ láthatatlan kézre” hagyni a gazdasági élet szabályozását. A klasszikus közgazdaságtan az ember természetére (homo oeconimicus) vonatkozó feltevésekből indult ki és azokból vezette le tételeit.

 

A szociológia előfutárai : Saint-Simon Comte és Tocqueville.

 

Nagy klasszikusai : Marx, Durkheim és Weber /Ők a negatív társadalmi jelenségek elkerülésének módját kutatták/

 

A szociálpszichológia a századforduló körül a pszichológiából alakult ki. Kialakulásához az a felismerés vezetett, hogy az egyén a nagyobb társadalmi csoportokban másképp viselkedik, mint elszigetelt egyénként.

 

A szociológia tárgya, módszere és alapvető szemlélete

 

A tudomány tárgya tekintetében a szociológia különbözik a közgazdaságtantól /amely a társadalmi jelenségek közül csak a gazdaságiakkal foglalkozik/, a demográfiától /amely csak a népesedési folyamatokra összpontosít/, a politikatudománytól /amely a politikát vizsgálja/, és a szociálpszichológiától /amely az egyéni viselkedés és a csoporthatás közötti összefüggések kutatásával foglalkozik/. A társadalomnéprajz és a történettudomány viszont a szociológiához hasonlóan a társadalmi élet valamennyi jelenségét kutatja.

 

A szociológia módszere a tömegesen előforduló jelenségekre vonatkozó empirikus adatgyűjtést és ezeknek az adatoknak az elemzését használja módszerként. A szociológia módszere hasonlít a demográfiáéhoz, de a szociológusok inkább a statisztikai adatok mellett a kérdőíves adatokra is támaszkodnak.

 

A szociológiát leginkább az alapvető szemlélete különbözteti meg a többi társadalomtudománytól. A szociológusok többsége úgy véli, hogy az emberélet minden jellemzőjét erősen meghatározza a társadalmi szerkezetben elfoglalt helye. A társadalmi helyzet befolyásolja, hogy mekkora jövedelmet tud elérni, milyen lakásban lakik, milyen iskolai végzettséget szerez, vagy milyen valószínűséggel kerül börtönbe. Ez a hatás valószínűségi jellegű.

 

A társadalomtudományok emberképe

 

A szociológia  emberképe tekintetében különbözik a többi társadalomtudományoktól. A klasszikus közgazdaságtan emberképe a homo oeconimicus.  Eszerint az ember mindig racionálisan dönt és a haszna maximalizálására törekszik.

 

A szociológia viszont a homo sociologicus emberképből indul ki. Eszerint az ember tevékenységében a társadalmi normákhoz igyekszik alkalmazkodni, melynek hátterében értékek állnak. A normákat és értékeket a társadalom tagjai gyerekkori szocializációjuk során sajátítják el. A normák és az értékek a társadalom kultúrájának alapvető alkotói.

 

Mire jó a szociológia?

 

A szociológiában jártas egyén jobban megérti azt a társadalmat, amelyben él ezért jobban tud védekezni minden félrevezető nézettel szemben. Ennek következtében képes felismerni  és érvényesíteni érdekeit és céljait. Ezáltal a szociológia hozzájárulhat egy jobb társadalom kialakításához.

 

A szociológiának lehet egy olyan haszna is, hogy konkrét társadalmi problémák megoldását segíti elő azzal, hogy ismereteket ad ezeknek a problémáknak a jobb megismeréséhez.

 

Problémás kérdés, hogy a szociológia mennyire használható fel az előrejelzésben és a tervezésben. Az igazi tudomány kritériuma, hogy előre tudja jelezni az egyes eseményeket. A társadalomtudományok képesek bizonyos eseményeket előre jelezni. Nagy történelmi fordulatokat és gyors változásokat a szociológia nem tud előrejelezni.

 

A szociológia nem alkalmas arra, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés nagy évszázados irányait és változásait megjósolja. Merton a szociológia középszintű törvényszerűségeit kutatta és megfogalmazta a középszintű elméleteket. Középszintű elméletnek nevezzük az olyan elméletet, amely egy jól körülhatárolható és definiálható jelenség előfordulását értelmezi egy adott társadalomban és korszakban.

 

A szociológus szerepei

 

Raymuond Aron szociológus szerint három fajta szociológus létezik: az uralkodó tanácsadója, a nép orvosa, a tudomány főpapja. Az első a kormányzatnak szakértő tanácsokat adó szociológus, a második a szegények problémáit kutat és megoldó szociológus, a harmadik a kutatóintézetekben elvont elméleti és módszertani problémákkal foglalkozó szociológus.Minden szociológusnak magának kell eldönteni, hogy melyik utat választja. Mindhárom magatartásnak van tudományos haszna és buktatója.

 

Szociológiai kutatás és politikai cselekvés

 

A szociológia tudománya és a politikai cselekvés közötti viszony kérdése minden szociológusnál felvetődik. A szociológiai kutatások eredményinek politikai következményei vannak. A társadalomban megfigyelt jelenségek feltárása befolyásolja a mindenkori kormányzat megítélését a közvéleményben. Ezért a szociológiának leleplező funkciója is van. A tudósnak a legfőbb érték az, hogy kimondja a tudományos igazságot. A politikus ezzel szemben arra törekszik, hogy hatalomhoz jusson és politikai eszményeit a társadalom megvalósítsa. Ezt az ellentmondást fogalmazta meg Weber az érzületetika és a felelősségetika szembeállításával. Az érzületetika azt jelenti, hogy az egyén kizárólag az általa elfogadott elveket követi és nincs tekintettel arra, hogy azok milyen következményekkel járnak. A felelősségetika számol a cselekedetek előrelátható következményeivel, ezért hajlamos olyan kompromisszumokat kötni, melyek ellentétben állnak a magas etikai elvekkel.

 

A szociológiai kutatások objektivitása

 

A tudománynak objektivitásokat kell megfogalmaznia és a tudományt nem befolyásolhatják a kormány, a pártok stb. Ha ezek a nézetek befolyásolják a tudományos munkát , akkor nem érdemli meg a tudomány elnevezést és csak ideológiáról van szó. Max Weber szerint a tudósnak az a kötelessége, hogy hideg fejjel nézzen szembe a mindenkori uralkodó eszményekkel és szükség esetén szembe kell szállni azokkal.

 

Néhány következtetés megfogalmazható:

 

1.      A szociológusnak tisztában kell lenni azzal, hogy saját munkásságát befolyásolja a társadalmi helyzete és politikai állásfoglalása

 

2.      A szociológusnak arra kell törekednie, hogy kutatásait minnél kevésbé befolyásolják saját értékei és minél inkább az igazság feltárását szolgálja. Ezért külön kell választania az eredmények közzétételénél a tényekből levont következtetéseket és a hozzájuk fűzött értékelést.

 

3.      A társadalmi valóság feltárása elősegíti a társadalmi viszonyok javulását.

 

4.      A szociológus kutatásai kérdéseinek megfogalmazásakor és az eredmények elemzésekor nem hagyhatja figyelmen kívül azt, hogy tudományos megállapításait milyen célra lehet felhasználni. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.