Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Márai Sándor-Gyertyák csonkig égnek

2008.10.03

Márai Sándor

 

A gyertyák csonkig égnek

 

 

 

S, mert mindenütt ott volt, ahol kellett, soha nem látták.

 

Nem volt se címe, se rangja a házban, csak érezték h ereje van.

 

S mert mindíg jókedvű volt, soha nem kérdezték, hogyan lehet jókedvű.

 

Az időben minden megmarad, de színtelen lesz, mint a régi fényképek. De egy napon fény hull vhonnan, s megint látunk 1 régi arcot.

 

Mert egy szenvedély, mely megérintette erősebb volt, mint értelme és ítélete.

 

Vigyázzon! Az erdőbe, ahová elviszi magát, medvék is élnek. Ő is egy medve.

 

Lassúbb volt, de nem lusta, csak tudatosan kimért ütemű.

 

Első pillanattól együtt éltek, mint az egysejtű ikrek az anyaméhben.

 

S mint minden nagy érzelem, ebben is benne volt a szemérem, s a bűntudat. Az ember nem vehet el büntetlenül egy embert a többiektől.

 

Egy napon el kell veszítenünk azt, akit szeretünk. Aki nem bírja, azért nem kár, mert nem egész ember.

 

Barátságunkat, szövetségünket, mely bonyolult volt és törékeny, mint minden végzetes emberi kapcsolat, meg kell menteni a pénztől, v a tapintatlanság árnyékától is.

 

Amit a szerelem jelent: a vágyódást, a féltést, és a meghasonlott magányosságot.

 

Ezt az érzést csak a férfiak ismerik: barátság a neve.

 

Ameddig az embernek dolga van a földön, él.

 

A közös érdekek néha megteremtenek emberi helyzeteket, melyek hasonlítanak a barátságra.

 

A cselekedet még nem az igazság. Mindíg csak következmény.

 

Az ember öl, h megvédjen vmit. Öl, h szerezzen vmit, öl h megbosszuljon vmit.

 

Az indulat erősebb volt, mint a szándékaink.

 

Megmozdul szívünkben és mozdulattá alakul át a kezünkben egy indulat, melyet hasztalan neveltünk és szelidítettünk éveken át.

 

A szenvedély nem az értelem szavaival érvel.

 

A szenvedélynek teljesen közömbös, mit kap a másiktól, teljesen ki akarja fejezni magát.

 

Gyűlöltél, s ez épp olyan erős kapocs, mintha szerettél volna.

 

-vágy, másnak lenni, mint amilyen vagy. Ez a legnagyobb csapás, mellyel a végzet embert sújthat.

Vágy, másnak lenni, mint ami vagy. Ennél fájdalmasabb vágy nem éghet emberi szívben.

 

El kell viselni jellemünket, alaptermészetünket, melynek hibáin, önzésén, mohóságán tapasztalás és belátás nem változtatnak.

 

Látod, én már nem félek a szavaktól.

 

Aki az igazságot keresi, csak önmagában kezdheti a keresést.

 

Talán ez a jóhiszeműség késztette az embereket, h érzéseket hozzanak elém, jóindulatot, mosolyt és bizalmat adjanak.

 

Barátok voltunk, tehát nem pajtások, nem komázó suhancok, nem bajtársak.

 

A barátság nem eszményi hangulat. A barátság szigorú emberi törvény.

 

A barátot meg lehet ölni, de a barátságot, mely a gyermekkorban szövődött 2 ember között, talán még a halál sem öli meg.

 

Nem mozdult, igézetten állott, mert a veszélyben mindíg van vonzás és igézet is.

 

Minden visszatér, a dolgok, a szavak körbemennek, néha az egész világon, s aztán találkoznak, érintkeznek és zárnak vmit.

 

A dolgok ezen a napon végre szólani kezdettek hozzám, valami történt, az élet megszólalt.

 

Az élet különös jelbeszéde mindennel szól hozzánk. Minden jel és ábra, csak meg kell érteni.

 

Értem és érzem h mi történt ezen a napon: életem kettévált, mint egy táj, melyet földrengés szakít kétfelé- az egyik oldalon maradt a gyermekkor, te és mindaz, amit az elmúlt élet jelentett, a másik parton kezdődik az a homályos, beláthatatlan térség, melyen át kell vándorolnom, az élet hátralevő szakasza.

 

Aki így menekül az őszinteségbe, fél vmitől, fél attól, hogy egy napon megtelik élete vmivel, amit nem tud megosztani velem, ami igazi titok, leírhatatlan, kimondhatatlan.

 

Később megtudom, h nem szerelmes, ebben az időben sem, csak hálás.

 

Nem gondolok arra, h aki ilyen görcsösen el akar mondani mindent a másiknak, talán éppen azért beszél ilyen föltétlen őszinteséggel mindenről, h vmiről, ami fontos és lényeges, ne kényszerüljön beszélni.

 

Úgy látszik, az ember mindent bír, addig a határig, amíg célja van az életnek.

 

Minden részletet ismerni kell, mert nem tudhatjuk, melyik fontos, mikor világít egy szó a dolgok mögé.

 

Meghallgatott, s ennyit mondott: „Mit akarsz? Túlélted.”

 

Ekkor megértettem, h aki túlél vmit annak nincs joga vádat emelni.

 

Tudom, ez még ugyanaz az égés, csak most lobbant fel megint.

 

Kérdezz, talán tudok felelni...

 

S ha nem úgy szeretjük a másikat, h boldoggá tesszük, van-e jogunk követelni vmit, hűséget v áldozatot?

 

Vártam, h megöljem, vagy vártam, h megmondja az igazat, és megbocsássak...

 

Vannak kész szavak, melyekkel lélektelenül és gépiesen meghatároz az ember bizonyos helyzeteket.

 

Az idő tisztítótüze kiszívott az emlékekből minden haragot.

 

Egy napon felébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod miért ébredtél?

 

Mert minden esélyt ismersz, mindenre számítottál, semmit sem vársz többé, sem rosszat, sem jót...

 

Nem tudnak önmagukról semmit. Mindíg csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat.

 

Van az, h a pillanat elhoz egy lehetőséget, s ennek pontos ideje van- s ha elmúlt a pillanat, egyszerre nem tehetsz semmit többé.

 

Mert te elmulasztottad a pillanatot, v a pillanat elmulasztott téged.

 

Két ember, egy férfi és egy nő között végül mindíg olyan szánalmasan egyforma a „miért?” és a „hogyan?”...Megvetnivalóan egyszerű képlet ez. Mindíg azért és úgy, mert lehetett és megtörtént, ennyi az igazság.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.