Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Idézetek1

2008.10.03

„Emlékszem, hogy egyik reggel hajnalban keltem, úgy éreztem: minden csupa lehetőség... Azt gondoltam: hát innen kezdődik a boldogság! Ez a kezdete! És persze mindig egyre több jön... nem jöttem rá, hogy nem a kezdet volt. Maga volt a boldogság. Az volt A Pillanat. Épp akkor.”

"A legnehezebb dolog szeretni valakit, hagyni, hogy hibázzon és ennek ellenére tovább szeretni őt!"

"Ha kideríted, valaki mennyit hajlandó feláldozni azért, hogy a leghőbb vágya teljesüljön, mindent megtudtál róla."

 

"Menni, maradni jobb? Maradj, ha tudsz te tűrni, menj, ha kell..."

"Ki száz alakban százszor volt szabad
S minden arcához öltött más mezet,
Éljen és csaljon titokba-veszetten,
Mert bárki másnál több és gazdagabb,
Mert csak a koldus egy és leplezetlen."

"Hogy menjek innen, hogyha itt a szívem?"

Mióta életembe léptél tudom, hogy tied minden pillantásom, hangom, érintésem, haragom, letett fegyverem, mosolyom, csókom, hitem... Szeretetem."

 

"Az utolsó könnycsepp

Az aluljáró homályában egy öreg bácsika kuporgott a hideg kövön.Az emberek elmentek mellette. Nem néztek rá, vagy ha mégis furcsa semmitmondó tekintetük szinte égetett.Fájt neki ez a tekintet nagyon.Ugyan mit tudják ok, miért van itt. Csak egy koldust látnak, pedig Ő több.O egy ember. Egy ember, akinek ez a sorsa. Belenyugodott. A szíve mégis tele volt fájdalommal. Egy kisfiú megállt elotte ragyogó kipirult arccal:

-Te vagy a télapó? - kérdezte, s szemében huncut fény csillogott.

Az osz öregemberke megsimogatta szakállát, majd így felelt:-

-igen én vagyok. S látva a kisfiú örömét eltunt belole a fájdalom,és minden rossz emlék csak a jó maradt. Szívét melegség járta át,boldog volt. Abban a percben talán a legboldogabb a világon.Fáradtan lecsukta szemét, amibol még egy könnycsepp utat tört magának. Utolsó könnycsepp. Szép csendben elaludt. S reggel mikor rátaláltak már megfagyott."

 

"Régen álmodoztam a szerelemről:

majd jön valaki, aki elvarázsol, és én csak kényelmesen várom, hogy mindent megtegyen értem. (vagy helyettem?)

Ha az egyik nem jó, majd lesz valaki más, aki ügyesebben elégíti ki az igényeimet, én ülök egy rózsaszín felhő pamacson, és ezért a mámorért semmit sem kell tennem, majd a másik...

Vagy éppen mindent megadok Neki. Ezer könnyet, ezer tűrést, ezer dalt, csak egyet nem: ha ő akármiért azt érzi, én nem tudom neki megadni, ami Neki kell, akkor elengedni őt. Nem azt adom neki, amit Ő kér, hanem ezer dolgot, amit én Akarok adni. Ha Ő nem fogadja, nem viszonozza, akkor megsértődök rá, vagy gyötrődök.

Szerintem az igazi szerelem az a mámor, ami erőt ad ahhoz, hogy felépítsük a szeretetet. Ez munka!"

"Jó volna a gondolataidba látni,

amikor kétségek gyötörnek.

Jó lenne a biztonságot remélni

mikor a fájó emlékek felszínre törnek.

"Eloször izzottam érte: tuz volt a lelkemben, hogy megismerjem ot. Vele vagyok, egyre jobban ismerem. Nekem szerencsém van, mert olyan emberre leltem, akivel egyfelé visz utunk. Mindketten izzunk, már nem csak egymásért. Hanem izzunk a célért, amit el akarunk érni, izzunk azért, hogy minden pillanatban újra megismerjük egymást. Ez nem unalmas. Imádkozom, ha egyszer mégis arra ébredünk, mi már nem együtt akarjuk megváltani a világot, ne legyen a görcsös ragaszkodás a bilincsünk. Szabadon egymás mellett, ez a leghatalmasabb boldogság. Ennek van csak esélye élni, és ez nagyon is izgalmas, és teljes értéku boldogság tud lenni.

Én még "kicsi" vagyok, de azt már látom: egy kapcsolat, minél mélyebb, annál inkább ráébreszt arra, hogy a saját szívem fejlodése a boldogság kulcsa. De amíg ezt nem érzi az ember, addig valóban más és más embereknél kell keresni…"

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.