Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Idézetek 6

2010.03.04

Mert nem a valóságot akarjuk, hanem az illúziót.

Nem muszáj szeretnem. Én döntöttem úgy hogy szeretlek! Bámivel jár is ez, bárhogy is változtasson ez a sorsomon, téged akarlak!

A szerelem titka nem más, mint a gyengeségek elrejtése.

Felnőni fájdalmas és aki nem ezt mondja, az hazudik.

Legbelül senki nem akarja tudni az igazságot, főleg ha túl mélyre szalad.

Két összetört lelken nem segítesz, ha összeragasztod őket!

Elveszem tőled azt a sztálin életrajzot!


Vajon igaz a mondás, hogy aki szerencsés az életben, az nem szerencsés a szerelemben? És mit nevezünk szerelembeli szerencsének? Az a szerencsés, aki bárkit megkaphat, vagy az a szerencsés, aki csak egy valakit, de vele leéli az életet? Azt már ki tudja, hogy boldogan, vagy nem... Van boldog kapcsolat? Van olyan, hogy egy ember maradéktalanul, a rossz pillanataiban is tudja, hogy jól döntött? És ha valaki fejében megfodul, hogy "szar ez az egész", akkor azt be is kell fejezni? Az már nem lehet jó? És ha mindenki ellened van, mert midnenki tudja, hogy neked mi jó és te is tudod, csak nem tudod megvalósítani, akkor te vagy a hibás? Kell tudni elhagyni, ahogy napjaink divatja, a szingliség diktálja? Vagy tűrni kell, ahogy régen az anyák mondták? A nők sorsa a tűrés? Tudom, hogy az esélyegyenlőség idétlen korát éljük, de valljuk be: Nem vagyunk egyenlőek. Egyformák a jogaink, de ezen kívül... semmi sem egyforma. Különbözőek az értékeink, különbözőek a lehetőségeink, a képességeink, a szemléletünk, de tovább megyek, még az életünk értelme is az. Tehát egyenlőe vagyunk? Nem, maximum egyenértékűek, de teljesen más irányból. Engem senki ne értékeljen az erőm miatt, vagy mert bármit meg tudok szerelni, vagy mert olvasott vagyok a politika, az autók, v a gazdaság terén. Engem értékeljenek, mert intelligens vagyok, vagy mert jó anya és jó feleség vagyok, vagy esetleg még szép is. És ha emellett még elérek valamit a karrieremben, az már a tökély. Szóval határozottan butaságnak tartom az egyenlőséget. Mit akarunk mi nők? Ugyanolyan karrierlehetőségeket akartunk, és most hol tartunk? Nincs időnk szülni. Ugyanolyan munkákat akartunk, erre most nincs erőnk az otthon kitakarítására. Ugyanolyan jogokat akarunk? Hát nesze, a jogokkal jönnek a kötelességek is. Dolgozz, moss, főzz, takaríts és nevelj gyereket. Nincs erőd, időd? Csak magunknak köszönhetjük. Túl nagy a szánk. Ezek után még egyszer megkérdezem: Nem kéne egy kicsit többet elviselnem a kapcsolatomban? Lehet, h nem kéne lázadnom a világ ellen? Vagy legalább ellene nem?





    
„Nem igaz, hogy nem szeretem a háznépét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet.”


én már azota szeretlek mikor még nem voltál más csak puszta gondolat,és a csillagok lüktették az égre képzelt mosolyodat.aztán megdobbant a szived,szivem alatt,és én azota a lelkemhez simitva hordalak.


azt kérdezed tölem ,hogyan vártalak?: mint éjszakára fölvirrad a nap,mint szellö jelzi a vihart.ezer pici jelböl tudtam jöttödet.mint a tavaszi reggel elsö napsugarát,mint fagyos téli éjszaka jégcsap illatát.bár még nem láttalak,mégis ismertelek.mint fényhez az árny mint patakhoz a medre mint ághoz a madár  igy tartoztál hozzám .mint sohajos nyári éjjel a fák az eget,mindennél jobban igy szerettelek TÉGED


"...mielőtt Anya lettem, nem ismertem az érzést, hogy a szívem a testemen kívül dobog."

Nem tudom, miért mondják, hogy gyermeked van, amikor te vagy a gyermekedé.



"Mikor megszületik egy várva várt gyermek,
az élet dolgai új értelmet nyernek.
Apaszív, anyaszív dobban meg egy párban,
új fénnyel ragyognak a világra a hárman".


Egy várandós hölgy méhében két kis magzat beszélget:

- Te hiszel a születés utáni életben? - kérdezi az egyik.
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Szerintem az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erosekké váljunk ahhoz, ami vár bennünket - válaszolja a másik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szánkkal fogunk enni.
- Hát ez ostobaság! - vág vissza a másik. Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal?! Ez nevetséges! Hiszen itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot… de mondok még valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert ez a köldökzsinór már most is túlságosan rövid!
- De, de… valami biztosan lesz. Csak valószínuleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát még soha senki sem tért vissza a születés után! A születéssel az élet egyszeruen véget ér! Különben is, az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Én nem tudom pontosan milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre megláthatjuk az édesanyánkat, és o nagyon vigyáz majd ránk! - válaszolja reményteljesen.
- Az Anyát? Te hiszel az Anyában? Hol van?
- Hát… mindenütt, körülöttünk! Itt van mindenhol, mi benne vagyunk, és neki köszönhetoen létezünk! Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Én ezt nem hiszem. Én soha, semmiféle anyát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is!
- Néha - mondja elmerengve a másik -, amikor csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel nekünk, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! Tudod, én tényleg azt hiszem - teszi hozzá -, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!


Nagyon friss az élmény,
alig,hogy születtem.
Anyukám,apukám
írjatok helyettem.
Ne sokat,csak annyit:
eggyel több a létszám,
Hogyha szeretni kell,
számítsatok énrám!


Azért mert szerettek
jöttem a világra,
Lettem új fénycsillag,
szülők boldogsága.
Szeressetek mindíg
ilyen szeretettel,
A kincsetek vagyok,
pici kincs,de ember!



A mai napon úgy döntöttem,feladom luxusalbérletem Anyánál,és ... óra ... perckor kiköltöztem. Jó volt nála,de mivel ... gramm, ... cm-ig nőttem,már szűkösnek bizonyult a hely.

Üdvözöllek életem első sms-ével. Ekkor meg ekkor, ennyivel és ennyivel születtem, stb. Míg saját számom nem lesz, anyukám mobilján tudtok elérni. Pussz: baba neve.


Üdvözletünket küldjük a kórházból. Már tegnap este 6-kor találkoztam anyukámmal, de csak most tanultam meg SMS-t írni! Paramétereim: „adatok”. Anya is jól van, hősiesen bírta, hogy rakétaként törtem előre a világra, csak még kicsit fáj neki… De nem haragszik. Puszi: baba neve




"Még emlékszem az első tétova mozdulatodra. Fáradtak voltunk mind a ketten, mert megszülni és megszületni egyaránt nehéz. De te megengedted, hogy elszakadjak testedtől, magadhoz öleltél, hogy érezzelek. Mohón kerestem az életerőt, melyet nekem tartogattál, hiszen már kilenc hónapon keresztül erre készülődtünk. Jó volt hallgatni szíved dobogását, jó volt a nagy munka után csendesen megpihenni ölelő karodban. Tudom, sokszor Te is fáradt voltál, néha majdnem feladtad, de az én létezésem erőt adott. Akkor is a legszebb voltál, ha te nem így érezted, mert olyat adtál Nekem, amit soha senkitől nem kaphattam volna – az Életem. Testedből tápláltál szíved minden melegével."


Sárhelyi Erika: (Netelka)
Már akkor is

mikor csak gondolat voltál
majd szüntelen lázas akarat
mikor még nem tudhattam
hallom-e valaha hangodat
már akkor is?

mikor édes bizonyság lettél,
aprócska ugyan de igaz
mikor szívem alatt magad
voltál minden napban a vigasz
már akkor is?

mikor testem átformáltad
kedved s akaratod szerint
mikor még nem tudhattad
milyen lesz neked majd idekint
már akkor is?

mikor akaratlan osztoztál
velem örömben, bánatban
mikor elindultál felém
egy nap várva várt váratlan
már akkor is?

már akkor is
nagyon
szerettelek.





Végül lehet h csak a múlt marad nekünk.



"Bölcsességeket rendkívül egyszerű kitalálni. Az ember egyszerűen leírja az ellenkezőjét annak, amit tesz.



"A bosszú olyan cselekedet, amelyet valaki azért akar elkövetni, mert tehetetlen; ám mihelyt a gyengeség érzése megszűnik, a bosszúvágy is elmúlik."



Mert az ember kutatja az okokat, magyarázatokat próbál találni, mert érzi: nem lehet mindig sötét, nem eshet mindig, nem fújhat a szél, nem fagyhat mindig a földre a hó, nem fájhat mindig a szívnek a szó.


Nem akkor vok szabad, ha nem köt semmi sehova, hanem ha ott vagyok fogoly,ahol fogoly akarok lenni.



Ha ablakunkon kihajolva várjuk emberünket, akkor kicsikét mégiscsak kicselezzük az időt, mert egy pillanattal előbb vehetjük észre. Hát még, ha az utcasarkán lessük, hogy jön-e már. De meddig mehetünk elébe egy életen át?


But as human beings, sometimes it's better to stay in the dark, because in the dark there may be fear, but there's also hope.


Maybe we like the pain. Maybe we're wired that way. Because without it, I don't know; maybe we just wouldn't feel real. What's that saying? Why do I keep hitting myself with a hammer? Because it feels so good when I stop.


      Hogy ki vagyok én?
A legártatlanabb angyalod, vagy a legkísértőbb démonod.
A barátod, vagy az ellenséged.
A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed, vagy a sötét éjszaka, amiben örökre elveszel.
A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni, vagy a szeretőd, akinek a szíve sosem lehet a Tiéd.
Egy elveszett kislány, akire vigyáznod kell, vagy egy harcos amazon, aki elsöpör Téged.
A pillangók, amik a hasadban repkednek, vagy a könnycsepp, ami az arcodon lepereg.
Hogy Neked ki voltam... vagyok... leszek... azt csak Te döntöd el.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.